Hetvényi Lajos: Az evangéliomi keresztyén világnézet - A magyarhoni ágost. hitv. evang. keresztyén egyház által a középiskolák VIII-ik osztálya s a többi középfokú iskolák megfelelő osztályai számára 3/1916. szám alatt engedélyezett vallástani kézikönyv (Sopron, 1916)
Előszó
5 kutatása lett, hogy hol találjuk meg ezt a boldogságot ? A vizsgálódás eredménye pedig az, hogy az igaz boldogság forrása a teremtésben rejlő legfelsőbb akarattal való összhang s az ezen alapuló emberi rendeltetés betöltése. így munkám törzsévé az emberi rendeltetés betöltésének kérdése lett, de ezt megelőzőleg foglalkozni kellett azzal, hogy mely utakon kereste az ember az életnek boldogságra vezető igazságát s mely utón jutott annak birtokába és rá kellett mutatnunk arra, hogy az ember igazi rendeltetését az élet végső kérdéseinek kutatása és megoldása nélkül nem találhatjuk meg. Az emberi rendeltetés betöltéséről szóló részben is magának a kérdésnek természete adta meg a felosztás kulcsát. így az alapgondolat logikus kifejtése hozta magával az egész rendszert és beosztást. Ez alapon a bevezetésben szólunk általánosságban a vallásról, jelentőségéről, helyzetéről korunk szellemi életében s a vallás lélektani és történeti alapjairól. Az első rész történeti alapon az élet igazságát és a boldogság forrását kereső vallási és bölcseleti rendszereket tárgyalja és levonja a vallástörténet és bölcselet tanulságait. A második részben a létezés végső kérdéseivel, az emberi lelket kielégítő s az emberi rendeltetést megismertető s annak betöltésére vezérlő világnézet nélkülöz- hetlen alapfogalmaival (eredet és cél kérdése) s az Istenre és Istennek a világhoz való viszonyára vonatkozó keresztyén ismeretekkel foglalkozunk. Ezek után a harmadik rész tárgya a reánk nézve tulajdonképeni fődolog: az ember rendeltetése lesz s itt a kérdés természetének megfelelően főbb vonásaiban meg kellett rajzolnunk az emberi rendeltetés eszményét, szembe kellett néznünk az eszményi rendeltetés betöltésének akadályaival, rá kellett mutatnunk az akadályokon keresztül is célhoz vezető útra s az ezen az úton való járás eredményeire és meg kellett festenünk a végső cél elérésének képét. A feldolgozásnak apológetikus iránya itt-ott szükségessé tette, hogy az egyes szakaszokhoz jegyzeteket fűzzek. Hangsúlyozom azonban, hogy ezeknek célja pusztán az irányítás, felvilágosítás, nem pedig az, hogy a tulajdonképeni tanulni valót szaporítsák. Egész eljárásomban az vezetett, hogy a tanulók szemei előtt, sőt lehetőleg az ő szellemi közreműködésükkel épüljön
