Hetvényi Lajos: Az evangéliomi keresztyén világnézet - A magyarhoni ágost. hitv. evang. keresztyén egyház által a középiskolák VIII-ik osztálya s a többi középfokú iskolák megfelelő osztályai számára 3/1916. szám alatt engedélyezett vallástani kézikönyv (Sopron, 1916)

Előszó

4

Az ősrégi tiszta evangéliomi keresztyénségnek lesz a feladata, hogy megadja a világnak azt az „új világnézetet,” mely a 20-ik század emberét biztosabb úton vezeti, értékesebb, tartalmasabb élethez, nagyobb boldogsághoz juttatja. Ebből a nagy munkából első sorban is a evangéliomi szellemű vallásoktatásnak kell a maga részét kivennie, s annak keretében is különleges feladat hárul reánk a középfokú iskolák legfelső osztályában, ahol evang. egyházunknak az 1911 -ik évben megállapított új vallástanítási terve értelmében az evangéliomi keresztyén életfelfogást a többi világnézetekre, vallási irányokra és a gyakorlati életre való tekintettel kell megismertetnünk.

E könyvem az említett tanterv alapján s az ahhoz készített s ugyancsak egyházilag elfogadott és ajánlott „Útmutatás” szellemében a középfokú iskolák befejező osztályai számára készült. A tartalmat legjellemzőbben az „evang. keresztyén világ- és életfelfogás” fejezi ugyan ki, de a rövidség kedvéért a címben mégis az általánosan használatos „világnézet” szót alkalmaztam.

Feladatunk itt az, hogy a középfokú iskolákból kilépő növendékeink az evangéliomi keresztyén világ- és életfelfogást mint erős meggyőződést és eleven erőt vigyék magukkal az életbe. A cél tehát a keresztyénség lényeges igazságainak megismertetése és a mai életviszonyokkal, különböző felfogásokkal, áramlatokkal szemben bebizonyítása annak, hogy egyedül az evangéliomi keresztyénség lehet igaz és biztos alapja ama világnézetnek s az ezen alapuló életfelfogásnak, mely az emberrel valódi rendeltetését megismerteti s az embert annak betöltésére segíti.

Ez alapon munkámnak a keresztyén hit- és erkölcsi igazságokat ismertető rendszeres művé és egyszersmind apológiává kellett alakulnia. A beosztást és a tárgyalás módját azután már maga a célkitűzés mintegy magával hozta és ez vonta munkámra egyrészről a történeti, másrészről pedig a kifejtő jelleget, amelyben a tan, a dogma nem kiindulás, hanem eredmény.

A helyes világnézet megtalálása érdekében középponti gondolatul az emberi élet fő mozgatóját, a boldogságra, megelégedésre való törekvést vettem fel. A feladat tehát így annak