Dr. Szelényi Ödön: Az ev. keresztyénség világnézete (Budapest, 1922)
I. Elméleti rész. A keresztyén világnézet kifejtése - 4. A sémi vallások
élet stb.). A végcél a Nirvána, a szenvedéstelenség, vágytalanság, a teljes nyugalom állapota; általa a lélekvándorlás is véget ér. A buddhizmus is kiszorult őshazájából. de elterjedt Kínában, Japánban, Tibetben, Ceylonban stb. keleten pedig mint „világvallás“ a keresz- tyénség versenytársává lett, mely újabban Európában is kezdett hódítani (Schopenhauer, Wágner Rikhárd; teozo- fia). Egyébként az ismertetett 3 történeti vallás az emberiség vallásos fejlődésének egy-egy kimagasló mozzanata; igy a kínai vallás még közel áll a primitiv fokhoz, de sok erkölcsi elemet tartalmaz, a perzsa vallás erkölcsi vallás, mely a monoteizmus felé közeledik, a buddhizmus pedig a legmagasabb, a váltságvallás fokához jut el, 4. A sémi vallások. A vallástörténetben legnagyobb jelentőségre a sémiták (babyloniak, asszírok, szírek, föníciaiak stb.) azért emelkedtek, mert a zsidó vallás az első egy-istenhivő vallás, belőle származik az emberiség legtökéletesebb vallása: a keresztyénség, majd pedig Kr. u. egy uj világvallás születik meg a sémi arabok körében, Mohamed vallása, az iszlám. Legfontosabb ránk nézve mégis ízráel vallása, E nép egész dicsősége vallásában van, amennyiben az eredeti polidemonizmus és politeiz- musból a tiszta, erkölcsi monoteizmusig emelkedik. Főleg Mózes (1300/1500 Kr. e.) érdeme a monoteizmus megalapozása, mely Kanaanban folytonos harcban áll a kanaanita sokistenhivéssel és ennek közvetítésével a hatalmas babyloni kultúra hatását is megérzi. (Teremtés- történet, özönvíz, Mózes és Hammurabi törvényeinek egybevetése). Hogy a zsidó vallás ennek ellenére be nem olvadt a környező Baál vallásokba és hogy a sokféle idegen hatásokat sajátos vonásainak sérelme nélkül átalakította, az főleg az u. n próféták érdeme. (750— 530) A nagy próféták felfogásában mindinkább tisztul a Jahve fogalom, ő az egy örök Isten, aki nemcsak a „kiválasztott“ nép istene, hanem egyedül való Isten, akit minden népnek tisztelni kell; ez a tisztelet pedig nem a törvény külső betartásában áll, hanem a tiszta erkölcsiség, a jó gyakorlásában. A próféták fenkölt gondolatai azonban sohasem
