Geduly Lajos: Evangéliumi keresztény vallástan - A népiskolák felsőbb s a középiskolák alsóbb osztályai számára, ugyszintén ismétlősöknek s konfirmandusoknak (Ujpest, 1898)
Második rész: Egyháztörténet
54 vizen, pihenés és álom nélkül eveztek, eveztek rabláncz- csörgés és korbácsütés között, ők, a krisztusi tiszta evangéliumnak szerény, egyszerű, alázatos, de hivatásos hirdetői. Kilencz hónapig szenvedtek igy mint közönséges gályarabok, mig Rujter hollandi tengernagy megszabadította őket kínos rabságukból. A megváltás pillanatában egyik másik nagy örömében szörnyet halt, a megkínzott élők külföldre menekültek, hol a legnagyobb szeretettel,, tisztelettel fogadták őket, papi állásba helyezték, de magyar hazáját egyik sem kívánta látni; nem is jött vissza egy sem, hol oly keresztényteleniil bántak velők. Ez alatt a lelkipásztoroktól oly kegyetlen módra megfosztott evangélikus híveket csapatostul hajtották a misére; templomaikat, iskoláikat elszedték, egyházi vagyonukat elkobozták. Ez időben körülbelül hatvanezer protestánst téritett ki maga Szelepcsényi prímás rövid 4 év alatt és pedig részint erőszakkal, részint Ígérettel és csábítással, fenyegetéssel és kegyetlenséggel. Ezen sikertől felbuzdulva, Eperjesen egy vértörvényszéket állítottak fel, melynek Ítéletei alapján Karaffa, a vérbiróság elnöke kegyetlenül kivégeztette hóhérpadján a vagyonosabb protestánsokat, kiknek csak az az egy rovatott fel büniil, hogy nem'akarták a Krisztus igaz evangéliumát, hi töket megtagadni. Ily gyászos nevezetességű volt I. Lipót király uralkodása a magyarhoni evangélikus egyházra nézve. III. Károly király megengedte ugyan hogy 22 községben (ezek voltak az artikuláris vagyis beczikkelyezett helyek) a protestánsok istentiszteletet tarthatnak templomban, de egyházukban a keresztelést, esketést, temetést csak a római katholikus pap végezhette; a pápista ünnepeket a protestánsoknak is meg kellett tartaniok, a körmenetekben részt kellett venniök, a szűz Mária és minden szentekre esküdniük; a protestánsok áttérhettek a római
