Gondolat, 1891-1892 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1891-12-01 / 5. szám
84 újakkal csak azon esetben cserélhetők ki a kir. adóhivataloknál, illetve a fővárosban a közp. bélyegraktárnál, ha a szabályszerüleg felragasztott bélyegjegygyel ellátott okirat vagy iromány még teljesen nem állíttatott ki, vagyis névaláírással még nem láttatott el s ha a bélyegjegy sérületlen és netaláni előbbi használatnak nyomai nincsenek rajta és ha jelen szabályoknak semminemű áthágása nem forog fenn.“ „A bélyegköteles iratokhoz használandó papirív szabályszerű nagysága — a 44. §. szerint — 1750 Q cm. térmértéket meg nem haladhat. Ha az okirat vagy iromány ezen szabályszerű térmértéket meghaladná, ívenkint a szabályszerű bélyegilleték rendszerint kétszeresen fizetendő, a mennyiben az egyszeres bélyegilleték 50 krnál kevesebb ; azon esetekben pedig, a hol az ennyi vagy több, a szabályszerű bélyegilletéken kívül ivenként 50 kr. fizetendő. Megjegyzem, hogy papirív alatt egy négyszögletű hétrétbe hajtott papir értendő, melynek térfogatát megkapjuk, ha azt szétnyitva, szélességét a magasságával szorozzuk. A bélyegköteles ívnél kisebb terjedelmű papir bélyegilleték tekintetében egész ívet számít. Az „Illet. I)íjj.“ fentebb közlött 6. t.-számának rendelkezésétől sokszor történik eltérés. Gyakran megtörténik u. i., hogy a lelkész az anyakönyvi kivonatokat, illetve az anyakönyvek alapján készült bizonylatokat kötelezve van hivatalból, azaz bélyeg- és díjmentesen kiállítani, s tennie kell ezt egyrészt megkeresésre, másrészt pedig megkeresés nélkül. Az ilyen anyakönyvi kivonatok elmarad- hatlan kelléke, hogy felső bal szélükön — hova rendes körülmények között a bélyegjegy szokott ragasztatni — feljegyeztessék a kiállítás oka s a czél, a melyre azok szolgálnak. A megkeresésre kiállított anyakönyvi kivonatokra a megkereső hatóság nevét s a megkeresés számát is fel kell jegyezni. Ezen eljárásra több miniszt. rend. utasít, itt azonban csak az „111. Díjj.“ 22-ik t. sz. u pontjának „Jegyzetéit idézem, mely szerint: „Az anyakönyvvezetők a bélyegmentesen kiadott kivonatokra vagy bizonyítványokra a czélt, melyre azokat kiszolgáltatják, a hivatalos megkeresés számának idézése mellett mindig pontosan rávezetni tartoznak.“ Már itt tartom szükségesnek megemlíteni, hogy a vall. és közokt. m. k. min. 1890. márcz. 1. 6038. sz. rendeletében kötelességévé teszi a lelkészeknek, hogy a közigazgatási hatóságok részéről hivatalos ügyiratok felszerelésére bekivánt anyakönyvi kivonatokat a kitűzött határidő pontos megtartásával beszolgáltassák. Igaz ugyan, hogy e rendelet csak a közig, hatóságokról szól, de hasonló kötelezettségekkel tartoznak a lelkészek egyéb hatóságok s hivatalok irányában is. (Folyt, köv.) *
