Gondolat, 1891-1892 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1891-12-01 / 5. szám
8A A „Protestáns Irodalmi Társaság“ jogosultsága és szükségess ege elvi és történeti szempontból. *) Irta: Klinczkó Pál. Czélom volt az imént elmondottakban kimutatni, hogy mennyiben tartom - én szükségesnek és jogosultnak már csak e részben is — gyakorlati szempontból a „M. Pr. Irodalmi Társaságot.“ — Itt joggal mondhatná valaki, hogy tán eltévesztettem az irányt célom elérésében, a mennyiben feladatom körébe nem vág a „Magyar Pr. ír. Társaság“ szükségességét és jogosultságát gyakorlati szempontból világítani meg, hanem csak elvi és történeti szempontból. Nem tudtam a gyakorlati szükségesség kérdését elmellőzni bármint igyekeztem is kitérni e kérdés elől. mindig visszazökkentem a régi kerékvágásba, visszatértem a letért útra. Miután tehát oly makacsul ragaszkodom a Társaság gyakorlati szükségessége mellett, kötelességemnek tartom ennek okát is adni. Nem mulaszthatom el e helyütt ugyanis azon nézetemnek és meggyőződésemnek adni kifejezést: hogy jelen pályamunkámnak témáját a: „Magyar Pr. Ir. T. szükségessége és jogosultsága elvi és történeti szempontból“ — jobban szeretném igy formulázni: „A M. Pr. Ir. T. szükségessége és jogosultsága elvi, történeti és gyakorlati szempontból.“ A gyakorlati szempontot nélkülözhetlennek tartom e kérdés kifejtésénél. Nem is tudom elképzelni a tudományt a nélkül, hogy végcéljában ne divergálna a gyakorlati érvényesülés felé. Még a leg- elvontabb tudomány is bir némi gyakorlati elemmel, már t. i. ha úgy magyarázzuk azt, hogy minden tudomány az emberiség létérdekeinek, jólétének s rendeltetésének betöltésére irányúló törekvés előmozdítására szolgál. Távol legyen tőlem azonban, mintha az epikure- isták elveihez akarnék csatlakozni vagy pedig a materialismusnak hódolnék. Koránt sem. Szeretem a tudományt magáért a tudományért. De midőn a „Magyar Prot. ír. Társaságiról van szó, tudjuk, hogy nem elvont ketegóriákkal van dolgunk, hanem egy olyan intézménynyel, melynek feladata és hivatása a három protestáns íelekeíet egyesülése által közös erővel és akarattal a protestáns tudománynak egy oly tuzhelyelyet alapítani, melynek lángja bevilágítson mindenkinek szivébe és fennen hirdesse az élet fejlődésének útját megjelölő vezérelveit. Ha ez a feladata, miről már fentebb szólottám, akkor feladatom megoldásánál a gyakorlati szempontra is nagy súlyt kellett *) Fotytatása az előző számban megjelent munkának, melyben a szerző kérdés gyakorlati oldalát tárgyalja. *
