Gondolat, 1891-1892 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1892-02-01 / 7. szám
136 baráttal, kivel csakhamar bizalmas viszonyba lépett, s egy idő múlva az ő társaságában elhagyta a kolostort. Útja Athénbe vitte, hogy ott a görög szépművészetet közvetlenül megismerhesse, ismereteit gyarapítsa. Több évi itt időzése után azonban, mely idő alatt nagy tudományosságra tett szert, bizalmas barátja meghalt, s ő — egy uj kísérővel oldalán — Róma felé veszi útját — még mindig férfiruhában. Rómában ekkor IV. Leo ült a pápai széken. A tudós Johanna itt iskolát nyit s tudományossága által rendkívül nagy hírre tesz szert. Tekintélye rövid idő alatt oly feltétlenné nőtt, hogy IV. Leo halála után 855-ben a nép és a papság egy szívvel-lélekkel őt választja meg Leo utódjául — VIII. János név alatt. S ekkor következik be a katasztrófa. Egy fényes körmenet alkalmával szülési fájdalmak lepik meg, s az eddig féltékenyen megőrzött titok kiderült. Gyalázatát nem élte túl, mert mindjárt ott helyben, miután főpapi méltóságától megfosztották, gyermekével együtt meghalt s minden pompa nélkül temettetett el. Ezek azon fővonások, melyekben a krónikások megegyeznek. Nem szabad azonban azt gondolnunk, hogy az elbeszélésnek ez volt az egyedüli, megállapodott alakja. A nép, mely a rendkívüli és titokzatos iránt mindig különös előszeretettel viseltetett, ez elbeszéléssel szemben sem tagadta meg magát; a szájaize szerint való történetkét, annak minden mozzanatát kibővítette, kiszínezte, s így adta tovább. A krónikások pedig — sokkal inkább lévén koruknak gyermekei, mintsem oknyomozó történetírók — hitelt adtak az elbeszélés azon alakjának, melyet az már korukban nyert, s híven tükrözte vissza e fokozatos, — hogy úgy mondjam — regény fejlődést. így első sorban a papissa szülőhelyét, nevét és szereplésének idejét kívánták közelebbről meghatározni, hogy ezek alapján tovább okoskodhassanak. A legtöbb krónikás Johannes Maguntinus- nak mondja a papissát, tehát mainzi származásúnak. Azonban már Martinus Polonusnál (a XIII. sz.-ban) két ellentmondó tudósítással találkozunk, angolnak mondja s egyszersmind mainzinak is: Johanna Anglus, natione Maguntinus. Ez ellentmondás nem kerülhette el a későbbi kor figyelmét, a midőn is azt többféleképen elsimítani, kiegyeztetni akarták; vagy úgy, hogy Johanna szüleit Angolországból költöztették Mainzba, vagy pedig úgy, hogy első bizalmasa, a fuldai barát angol származású lett volna, s ő iránta való rokon- szenvből nevezte magát Johanna — Anglicusnak. Még később, midőn a németeknek szemükre vetették a papissának német származását, sőt állítólag épen e miatt nem juthattak a német bíborosok a pápai székre: egyes hazafias érzületű s élelmes leírók a Maguntinus-t
