Gondolat, 1891-1892 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1891-11-01 / 4. szám
65 szeretető következik, mint a törvények elseje. Ezen szól lámában is az ótestáinentumi törvény elvére támaszkodott, mely szintén az Istenhez való hasonlóságot követeli: „Szentek legyetek, mert én szent vagyok“ (Lev. 11, 44). Az Isten kijelentése ugyanis, mely őt nemcsak mint legnagyobb hatalmat, hanem mint szentet ismerteti, mindig azon gyakorlati céllal kell, hogy bírjon, hogy az ember az Istenben adott előképhez mérten alakítsa át életét és lényét. Az uj kijelentésben egy uj indokkal vezettetik be ezen Istenhez való hasonlatosságnak követelménye s positiv tartalmat nyer az által, hogy az Isten valódi atyja országa polgárainak, és az Isten gyermekeinek elengedhetetlen első feladata, hogy ezen tökéletességet, mely a szeretet egyetemességében áll, erejűkből kitelhetőleg megközelítsék. És ezen legfőbb törvény mellé állítja Jézus a másikat, mely a zsidóság előtt ujhangzású volt, melyet az előbbivel egyenrangúnak és egyenlő értékűnek nevez, mivel az elsőben bennfoglaltatik és ennek kifolyása, a felebaráti szeretetet. A hegyibeszéd végén Jézus az összes törvénykövetelést ugyanazon értelemben foglalja össze ezen egy parancsolatban, mely szerint a felebarátnak mint velünk egyenlőjogú lénynek önként engedjünk át mindent, a mit a magunk számára követelnénk (Mt. 7, 12). És lehet-e emberre nézve magasabb kellék, mint a szeretet, melyet saját szíve óhajt! és a ki ezt a szeretet önként osztogatja felebarátjai között, hasonlóvá lett a mennyek Istenéhez, a ki szintén csak azt a szeretet kivánjff, melylyel ő maga külömbség nélkül kinek-kinek szükségét takarja s fedezi. Ezen szeretetet lényegének valójában csak a meghozott áldozatokhoz arányítva foghatjuk fel. Oly szeretet pedig, mely tettével saját hasznát várja, áldozatot tulajdonképen nem is hozott, s azért értéktelen. Azon szeretet, mely Jézus messiási működésében, mint Isten megbocsátó szeretete, érvényesül, határokat nem ismer; ép azért az Isten gyermekeinek megbocsátó szeretete szinten korlátlan nem csak a testvérek hibáival, hanem egyáltalában az emberek bűnös gyöngéivel szemben, mivel a megbocsátó szeretet Isten előképe szerint az ellenség-szeretetnek alapja. Ehhez tartozik még a szelidlelkűség és a béketűrés, mely mindig először nyújtja a béke jobbot. Az uj isteni kijelentést azonban Jézus nemcsak hirdette, hanem cselekedeteivel és életmódjával tanúsította is és így annak oly életet kölcsönzött, mely mintaképül szolgált és utánzást követelt. Nem tanított szóval csupán, hanem példával. 0 szelíd volt és alázatos, leereszkedett testvérei alacsony álláspontjára, hogy őket magához felemelje. Mert a ki önmagát túlbecsüli, az felebarátjának hibáját megbocsáthatatlan bűn képében látja. így a Lukács 14, 7—10. verseiben 6
