Gondolat, 1891-1892 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1891-11-01 / 4. szám
66 foglalt hasonlat Jézus saját magyarázatja szerint azt tanítja, hogy senki felebarátjánál nagyobbnak magát ne mondja és Márk 9, 36 szerint senki oly magasnak magát ne tartsa, hogy még a legalacsonyabbkoz is le ne ereszkedjék. Az öntúlbecsülés erényhősei pedig Isten előtt utálatosak (Lk. 16, 15). De a szerény önbecsülés a rang- és czímhajhászatot sem ismeri, mindenütt testvéri egyenlőséget követel, mert hiszen Isten előtt rangfokozat nem létezik. Aki nagynak akar neveztetni az Isten országában, az bizonyítsa meg nagyságát az alázatos szolgálás minőségében. Ezen alázatos szeretet parancsolta szolgálást illetőleg a legtökéletesebb példát Jézus adta (Mk. 10, 45): „Az ember fia nem jött, hogy neki szolgáljanak, hanem ő szolgáljon és adja önnönéletét váltságúl sokakért.“ Ezen fejtegetésekkel, melyek egészen addig, míg az ország köztünk végleg és teljesen a maga örökkévaló dicsőségében fel nem épült, mindig újakkal fognak növekedni, hadd zárjam most munkámat. A keresztyénség első terjedésében nincs gondolat, mely hasonló mélységgel és erővel rendelkeznék, mely oly alapvető jelentőséggel birna, mint az Isten országának gondolata. Az Isten országa az egység köteléke zsidóság és keresztyénség közt, hisz a zsidóság mai nap is az Isten népének, az Isten országának, az Isten uralkodásának ezen gondolatán alapszik; de megjelöli egyszersmind a roppant mélységet, mely immár a két szövetség között, a külső és belső, a törvényszerű és a szabad, azon egy népre szorított és azon az egész emberiséget átölelő Isten-uralma között tátong. Isten országával kezdődik, vele záródik a „Mi Atyánk“: „Jöjjön el a Te országod, légyen meg a Te akaratod“ — és „Tiéd az orzság és a hatalom és a dicsőség mindörökké.“ Az Isten országa alaptervezete, ősalakja, igazsága, annak, a mi a századok fordultával mint keresztyén egyház és sokszor mint ennek torzképe megalakult; az Isten országa azon örök mérték, melylyel a látható egyházat mérjük, a változbatatlan iránytű, mely szerint fejlődését igazítanunk kell. Az Isten országa ország, nem csupán belső hitélet, mely az egyest visszavonultságában magára hagyja, hanem oly közösség, melyben minden egyes az egészbe be van illesztve, mint egy testnek tagja; hatalom, melyben számtalan erők összeműködnek, sok adomány egymást kiegészíti, sok kör, szűkebb és tágabb, egy központ körül kering. Annak tartsuk tehát ama országát Istennek, a ki szellem és a ki szellemben és igazságban imádandó. Szellemiebb, szabadabb és bensőbb ország ennél nem létezik. Növekedjünk és gyarapodjunk azért az ő szellemében, szabadságában és bensőségében! Amen!-
