Gondolat, 1891-1892 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1891-10-01 / 3. szám
50 hatjuk törvényszerű magaviseleté, szabadsággá, illetőleg erkölcsivé legyen; vagy amint Ziller, idealistikus módon és szépen fejtegeti: az objectiv jellem változzék át subjectiv jellemmé, a melynek alapja volt és a melyre czélzott. A mint már megemlítettem a jutalmazás helyessége, mint a büntetés helyessége is, három feltételt kiván meg: legyen a jutalmazásnak oka, legyen az okozat helyes arányban és a gyermek ismerje meg az ok és okozat közti helyes összefüggést. Legyen oka a jutalmazásnak, így ne jutalmazzuk a természetes tehetséget, mert az Isten adománya, mert ez által a növendéket fel- fuvalkodottá tesszük, ne jutalmazzuk a tisztaságot, ha az a hiúság szolgálatában áll, mert csak neveljük a hiúságot, ne jutalmazzuk az együgyü némaságot és tehetetlenséget, mert ez nem érdem. stb. A valódi érdemet kell jutalmazni, a szorgalmat, ha kevesebb eredményt is mutat, mint a jó tehetség, a növendék tette csak akkor jutalmazandó, ha az akarat és törekvés látszik meg rajta. E miatt természetesen szükséges, hogy minél előbb és minél alaposabban ismerjük meg a növendék egyéniségét, hogy ahhoz alkalmazkodjunk. A második feltétele a helyes jutalmazásnak az ok és okozat helyes arányosságát kivánja meg; ne legyen tehát a jutalmazás ugyanazon ok mellett következetlen és szeszélyes, hanem legyen állandó és fokozatot tartunk benne, e fokozat legyen minél mérsékeltebb emelkedésű. Különösen midőn a gyermek még majdnem teljesen az érzékiségnek hódol és megnyeri tetszésünket, ne fejezzük ki szerfeletti jutalmazásban örömünket, mert, a jutalom növekedésével vágya is növekedni fog és végre a csillagokat kivánja az égről. Másrészt találunk ismét oly gyermekeket, kik egy bizonyos jutalmat tűznek legfőbb czélukúl, melyet, ha elértek és különösen, ha azt könyebben elérték, mintsem remélték, elveszti minden más jutalom vonzóerejét rájuk nézve és egykedvűség, érzéketlenség fogja el az előbbi vágy helyét. Az ok és okozat helyes viszonya továbbá megkívánja, hogy valamint az ok tiszta és erkölcsi, különösen a mennyiben a gyermek akaratát, elhatározottságát, szorgalmát kívánják meg a jutalom meg- érdemlését illetőleg, úgy az okozat is ne erkölcsrontó, hanem javító legyen. Nem szabad tehát kötelességétől való megszabadításával jutalmazni a növendéket: a jól végzett munka nem jogosít fel bennünket arra, hogy a növendéket a munka alól feloldjuk. Szükséges hogy a gyermek szorgalmát, akaratát megedzük a jutalmazásban, mert azt
