Gondolat, 1891-1892 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1891-10-01 / 3. szám

tanúsította, midőn érdemet szerzett; tehát legjobb egyszerű é« örömmel nyilvánuló tetszésünk, nehány biztató szó és a gyermek egyénisége, különösen érdemei szerint való jutalmazása. Ha tanulással vívta ki elismerésünket, adjunk neki alkalmat, hogy még többet tanul hasson, különösen olvasás által: legjobbak ilyenkor a könyvek és pedig azok, melyeket a gyermek legjobban szeret (elbeszélések, úti rajzok, kalandok, képes történelem stb.) és a melyek leghasznosabbak. Szerencsés választása az is a nevelőnek a jutalmazásban midőn a növendéknek hangszereket, test-edző játékokat juttat, vagy midőn vonzó előadással a történelemnek, vagy, irodalomnak, vallás és egyház történelemnek egyes kimagasló és megragadó korszakait, vagy alakjait állítja a gyermek elé, vagy ha magával viszi kisebb nagyobb sétái és kirándulásai alkalmával, a midőn a gyermek naiv és egyszerű szivével együtt gyönyörködik a természet fenségében, ilyenkor majdnem teljesen lehullanak azon feszélyező kötelékek, melyek kisebb, nagyobb mértékben okvetlenül, már a nevelő tekintélyénél fogva is jellemzik a növendék és nevelő viszonyát és mindkettő gyermekké lesz, mindkettő elcsodálkozik a természet roppant változatos növény és állatvilágán, égi és földi tüneményein. Ezen jutalmazás eredménye óriási és kitörülbetetlen a növendék szivében lelkében. És a mennyire a nagykorú lehajlik & kiskorúhoz, ép annyira emelkedik fel a kiskorú a nagykorúhoz: a gyermek gondolat és érzelemvilága kitágul, nemesedik és a szeretet viszonya közte és nevelője közt megszilárdul és felejthetetlenül egymás emlékében, ámbár hegyek, folyók, tartományok válasszák el egymástól. Az ilyen jutalomosztás mellett a nevelő fegyelmező és vezető, irányitó hatása messze időre és nagy távolságra terjed.

Valamint a közönséges jutalmazások, úgy ezen különösek és mondhatjuk eszményiek, csak akkor lesznek hatásosak és akkor érik el czélukat, ha egyrészt minél ritkábban, másrészt minél ünnepélyesebben (de természetes és nem színészi módra) alkalmaztatnak. Meg- indultsággal, belső, de nem ujjongó örömmel, ossza ki a jutalmat a nevelő, hogy a gyermek érezze, hogy magaviseleté magas értékkel bir és mégse tartsa a jutalmat megszolgált bérnek, hanem szabad kegyelmi ajándéknak, melyért hálás szívvel köszönetét kell mondania.

De ez már a helyes jutalmazás harmadik feltételéhez tartozik, a mely feltétel megkívánja, hogy a gyermek cselekedete magaviseleté és a jutalom, vagy elismerés között felismerje a helyes okozati összefüggést, vagy lm fel nem ismeri még, átérezze és sejtse. A jutalmazás helyességének e feltételét legkevésbbé ismerik a nevelők és ez teszi épen annyira veszélyessé a jutalmazást, a milyennek