Gondolat, 1891-1892 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1891-10-01 / 3. szám

49 eszköz, továbbá, mivel az éheztetés az organizmus fejlődésére igen hátrányos, továbbá, mivel ilyenkor mindenféle más kerülő úton nem juthatunk czélhoz: legalkalmasabb a testi büntetés, mert ezen eset­ben áll Palmernek felfogása, mely szerint a testi fenyítést a józan ész mindig bárminemű vétség elégtételéül és váltságául vette, mint az anyagi forgalomban a váltópénzt. Mindazáltal itt igen figyelemre méltó az egyes fokozatok megállapitása az egyes növendékek egyéni­sége szerint, e fokozatokat a józan humanitás megkívánja és a helyes érzék mindig megtalálja. Hogy mennyire természetes és nélkülözhetet­len eszköz a fegyelemben a testi fenyítés azt bizonyítja a gyakorlati élet, a melyből soha sem lesz teljesen kiküszöbölhető. Sokkal ter­mészetellenesebbek és most igen elterjedettek, az elzáratások, melyek alatt a növendék érzéketlen gonosz bambaságha sülyed, az el fásító leszólások és szidalmazások, melyeket nem lehet a vesszőzés, vagy az arczulütés hirtelen és kevésbbé megalázó büntetésével és annak hatá­sával összehasonlítani. Vagy vegyük azon örökös gúnyolódást, mely a lehető legnagyobb ellenszenvvel és fojtott dühvei tölti el a növendék szivét és a mely oly áidástalauul pusztít különösen középiskoláink­ban. Ezek a szeretetlenség szülöttei és gyűlöletet fakasztanak. Ezen fattyúhajtásaival szemben a fegyelmezésnek sokkal többet ér egy arczulütés, melyet egy angol úgy határozott meg, hogy az kézrátevés, mely ható erője szerint ép annyi anyagi, mint szellemi tartalmat foglal magában. A biintés ezen módjának is azonban, hogy annak hatása el ne maradjon a bizonyosság és gyorsaság jellemével kell bírnia: a növen­déknek jusson eszébe, midőn valami vétek, vagy hiba elkövetése előtt áll, hogy a büntetés bizonyosan eléri és pd. nem sokára. Továbbá a büntető személynek a nevelőnek kell lennie, a kitől a gyermek a szeretetet, adományait nyeri, az legyen egyszersmind a megtartó és javító hatalom, valamint a keresztyén ember is nemcsak az áldást nyeri Istentől, hanem a büntetést is az ő meglátogatásának idején. Általános szabályául, mintegy szelleméül a büntetésnek idézem Palmer szavait, melyek szerint a gyermek a büntető nevelőjében az igazság rendíthetlen hatalmát lássa és szemlélje az igazságtalanság felett és mégis érezze, tudja, Hogy nevelőjével való összeütközése a szeretet fegyelmét nem szünteti meg. A testi büntetés a milyen fogyatkozásoknak szükségszerű követ­kezménye, olyan átmeneti állapot a nevelő és növendék egymáshoz való viszonyában; ép azért szükséges, hogy ezen módja a fegyelem­nek mindinkább helyt adjon az igazi erkölcsi, szeretetből folyó enge­delmességnek, a melyben a növendék külső engedelmessége, mond

Next

/
Oldalképek
Tartalom