Gondolat, 1891-1892 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1891-10-01 / 3. szám
43 szórebegéseivel tisztelte minden benső szív szerinti imádat* nélkül. Ez által pedig a pogány népekkel egy lépesőzetre sülyedt. Ezen hűtlen megfeledkezése miatt adta őt az Isten a pogányok kezébe: hadd érezze a büntetés sanyarúságában bünsúlya nagyságát. Már Keresztelő János követeli ezen visszatérést aina házassági irigybe, melyben egyedül Jahve az ő istenük, ők pedig ismét az ő kiválasztott népévé lesznek. Ezen frigy nem gyarló Önerejükből áll. helyre, hanem a teljes, Istenben való megnyugvásban, a mely állapotban alázatossággal fogadják, a mit Isten nékik adni jónak tart. Csak ily megadás után intéztetik hozzájuk a megtérés követelménye. A megtérés tehát, melyet Keresztelő János és Jézus követelnek, első ízben a vallásos érzületben kell, hogy történjék, ez feltétele az erkölcsi újjászületésnek. A megtérés első momentuma: „higyjetek az evangéliumban.u Ha pedig megfordítva az erkölcsi érzületnek megváltoztatásában állana az, akkor a hit az erkölcsön épülne tel, a mi az ó- és uj testámentom alapelvével ellenkezésben áll. Valamint az ó-testámentomban a törvény isteni követelménye az Aegyptomból való kiszabadítás isteni kegyelemtényét előre feltételezi, melynek az ember részéről az engedelmes követés felel meg, épen úgy a megtérés János prédikácziójában nem bir más jelentőséggel, mint hogy a nép őszinte engedelmes megaddással térjen vissza ama szövetségbe és hittel fogadja az Isten országa alapításának isteni kegyadományát. Csak ezen szempont alatt vizsgálván az Isten országáról való prédikácziót, nincsen szükség a megtérés tartalmának kifejtésére. Tartalma nem egy uj erkölcsi elv — ez a hegyi beszédé — mert akkor Márk is tett volna róla említést, hanem ugyanaz a tartalom, mely a hit számára adatik, t. i. az Isten országának evangéliuma; nem is követelés Jézus részéről és a zsidók részéről öncselekvés, hanem Jézus az, a ki hozzá az ország adományának isteni erejét és életét és csak annyit követel, hogy a múlandó dolgoktól forduljanak el és csak az isteni adományra irányítsák minden gondolkozásukat és érzésüket. »Úgy tanítá őket mint teljhatalmú és nem mint az Írástudók.w Ebben benn rejlik, hogyan, mily jelekkel érkezik az Isten országa. A gyarló néptől tehát nem követeltetnek erő tettei, az Isten országa a maga erejéből áll, mint a megváltás ereje, mely megszabadít, feloldoz a bűn szolgaságából. Es ezen a nép elálmélkodott, ez tette neki a prédikácziót örömhírré. Azért is oly kevés szóval írhatta le az evangélista ezen jelenetet, mert az egész beszéd mind élet mind tett volt egyetemben. 4*
