Gondolat, 1891-1892 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1891-10-01 / 3. szám

42

tanúsítja, a ki magként keblébe, szivébe ülteti, hogy onnan gyümölcsözzék. —

Egybefoglalva mármost ezt a hegyibeszéd makarismáival, melyek tartalmilag az ország prédikáczióját és ennek kegyelmi adományait magokban foglalják, következő összefüggést nyerünk : A ki ily megváltásban és üdvben részesül, az teljesíteni tartozik a teljes szeretet legmagasabb parancsolatát is. Ezen összefüggésnek pedig megfelel a bűnös nőről való elbeszélés (Luk 7, 36 s kv.), melynek értelme az, hogy a hálás szeretet mindig arányítva lesz a megbocsátó szere- tethez. A külömbség csak annyiban áll, hogy míg az utóbbi elbeszélésben a hála magára a jótevőre irányul, addig az előbbiben ezen hálás szeretet az embertársak boldogítására fordíttatik.

VI.

Az Isten országa Márk evangéliuma szerint.

A Lukácsnál és Máténál előforduló hegyibeszéd nem bir az országról való prédikácziónak sem alapvető jelentőségével sem annak természetével, más különben Márknál az semmi esetre sem hiányozhatnék. Ez állítást, ily kategorice odavetve, első pillantásra mint alaptalant könnyen megdönthetné azon ellenvetés, hogy akkor, ha az országról való prédikáczió a valódi útmutató, ezen fővonást nélkülözi épen úgy Márk mint Máté evangéliuma. Ez igaz — de csak a felületes vizsgálódásra nézve; mert Márk 1, 14 s. köv. verseiben azt közli: „miután pedig átadaték János, érkezék Jézus Gfalilaeába, hirdetvén az Isten országának evangéliumát és monda: Bétölt az idő és elközelített az Isten országa : térjetek meg és higyjetek az evangéliumban“ ; már pedig ezen szavak lényegileg tartalmazzák az Isten országáról való prédikácziót. Ugyanazon félreérthetetlen kifejezéssel mondatik meg mint Lukácsnál: az Isten országa ím köztetek van, megkezdődött a szentek uralma (Dániel próféta jövendölése szerint 7, 13), A nagy örömév megváltásával együtt megjelent a megváltó is, a goel (Ezs. 59, 20) : „akkor megjön Sionnak a megváltója és azoknak, kik megtérnek bűnökből a Jákob közül.“ Ide vezetendő vissza a megtérésre történt felszólítás, és abban a vallásos értelemben veendő, mint azt a próféták általában értették, hogy a Jahvétől elpártolt nép, mely a Jahvével kötött házassági szerződést megtörte, térjen hozzá megtisztítottan, szenten. Ezen bűnbánás és megtérés tehát semmiképen sem vonatkozhatik egyes bűnesetekre, bár az ezekből való felserkenés szintén benne rejlik, hanem minden előtt az Istentől való idegenkedést és a por vágyaival való teljes szakítást jelenti. Hisz főleg az utolsó időkben a nép Istent csak betű szerint és ajka