Gondolat, 1891-1892 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1891-10-01 / 3. szám
41 jével és jólétével az Isten országa polgárainak szentségét és örök boldogságát. De hittel kell megragadni mindezen mondások igazságát, a nélkül be nem léphetni a boldogok gyülekezetébe. — Mig a világ embere ugyanis az éhséget, szegénységet és mindennemű hasonló megtámad tatást örök bajának és jajának veszi, addig megkövetel- tetik Jézus valódi hivó tanítványaitól, hogy mindezen bajoktól meg váltva, tudják magokat s mint az Isten országának részesei örvendezve és meg nem háborítva tűrik azokat. A szegényektől elvétetik szegénységük nyomasztó súlya, az éhezők jóllaknak, jajgatás és sírás ujjongásra fordíttatik. Ha ki gyüleltetik és iildöztetik e világtól, ne tekintse ezt nyomorúságának, hanem lássa abban az öröm okát, hisz mindezt csak az Isten országának nagyobb dicsőségére szenvedi : „ott jutalmuk nagy lészen tűrésükért.“ — Hogy járnak azonban azok, kik megelégednek e múlandó kincsek és kéjek gyönyörével? Jaj nekik! mondja az Ur, „mert beteljesül rajtuk, mit Jeremiás próphéta mondott (Jer. 17, 5 s ko.): „Atkozott az, a ki emberben bízik, és a húst tekinti oltalmának és Istentől idegenkedik szíve. Az olyan lesz, mint a hangafa pusztában és nem veszi észre, mikor jő el a jó, hanem lakja az avart a pusztában és a lakhatlan sórengeteget.“ Az Isten országának polgáraitól azonban, kiknek e világ szerinti szerencsétlenségük életté és örök üdvvé változik, a boldogság ezen tiszta állapotához méltó lelkűiét is követeltetik. Mint Jézus tanítványai tartoznak még ellenségeiket is szeretni, és távol legyen tőlük e világ emberének azon leplezett önzése, a ki azért ád, hogy ismét fogadjon, s jót tesz azzal, a ki vele jót cselekszik. Irgalmasok legyenek, mint az ő- mennyei atyjuk irgalmas, azaz törekedjenek mennyei atyjokhoz mindjobban hasonlókká lenni véghetetlen szere- tetében és jóságában, melyet még a gonoszok iránt is naponta tanúsít. Ezt az önodaadást a porban járó nép nem érti, balgatagságnak tartja az Isten országában azonban meghozza gyümölcsét százszorosán. — A beszéd második része aztán azon különös feladattal foglalkozik, mely a tanítványokra vár, kik hivatva vannak Jézusnak nagy müvét a világon elterjeszteni. Erősek pedig és el határozattak csak úgy lesznek, ha magok a meggyőződés fényénél világosan látnak, a hitnek erejénél fogva tántoríthatlanul megállnak példányképekként az összes nemnek. Mert azon ismertetik meg a jó fa, ha jó gyümölcsöt terem; azon Isten valódi gyermeke, ha egész belső lénye az igazság gyümölcseiben nyilvánul. Nem az nyeri el az örök élet jutalmát, a ki azt mondja: „Uram! Uram!“ de igenis az, a ki Jézus szavait nemcsak hallgatja, hanem tettekben 4
