Gondolat, 1891-1892 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1891-09-01 / 1-2. szám

íme! ez rövid vonásokban az új szövetség daemonologiája. — A világ-mindenség tele van jó és rósz szellemekkel, kiknek működési tere az ember-világ; az ördög hatalmába keríti a testet, már-már diadalt arat a lelken is, midőn eljön a Jézus Krisztus s előbb legyőzi a Sátánt, aztán biztosítja követői számára a jónak győzelmét a rósz fölött.

V. A daemologia fejlődése a keresztyénségben.

1) A pogány keresztyéneknél jó talajra talált az angyal és ördög eszméje, mivel náluk a nemtőket és őrszellemeket helyettesíteni látszott s általuk majd költőileg felruházva, majd speculativ módon fejlesztetett.

Keletkezésökre nézve a gnostikusok gazdag vallás-rendszerében az emanatio elmélete dívott, természetük majd szelleminek, majd testinek, majd mindkettőből állónak képzeltetett. A niceai zsinat (325) az angyalok teremtetését kimondta s ezt megerősítette a IY-ik lateráni zsinat Í3 1215-ben. — Osztály-különbség közöttük mindenkor tétetett, mely nem Isten kegyelmi választása, hanem kiérdemelt rangfokozatok folytán jött létre. — Dionysius areo- p ágit a 9 osztályt és 3 rendet ismer, u. m.: 1. &qóvol, %eoovßi/.i, oegacpi/j.; s^ovoíai, KvQiÓTrjztg, ővváaeiq] ágyai, agyayyeloi, áyysloi, — ezt a felosztást elfogadta Damaskusi János és Lombardiai Péter, de Euchir Ágoston elég szerényen bevallja, hogy: „dicant, qui possunt, si tarnen possunt probare, quod dicunt, — ego me ignorare con- f i teor!“

Az első századbeli keresztyének az ördög ellen kereszttel és imával védték magukat, de az angyalok csakhamar vallásos tisztelet tárgyaivá emelkedtek. — Az angyalok tiszteletét és segítségül hívását ajánlja Justin, valamint Ambrosius („obsecrandi sunt angeli, qui nobis ad praesidium dati sunt“), — Ireneus azonban elveti.

2) Az egyházi atyák elmélete ezen definitióban foglalható össze: „Sunt angeli substantiae spirituales, omnis corporeae molis expertes (

áoiú(.iazoi), finitae, completae, adeoque verae hypostases.“ — Negativ attribútumai: oszthatlanság, láthatatlanság, változatlanság, halhatatlanság (non aeternitas, séd aeviternitas), helyhez nem kötöttek, de még sem mindenütt jelenvalók; — positiv attribútumai: az értelem, akarás és cselekvésnek (summa agilitás) képessége. Vannak jó és rósz angyalok ; előbbiek azért erősíttettek meg a jóban, mert „a bukás előtt képesek voltak nem vétkezni“, vagyis a jóban megmaradni. Számuk megszámlálhatlan, de valamennyinek kötelessége és életfeladata Istent dicsérni, parancsát teljesíteni, a bűnösöket jó útra terelni, az igazakat gondozni.