Gondolat, 1891-1892 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1892-01-01 / 6. szám

125

Az elemi iskolai bizonyítványok, a vallásiam leczkeliallgutás és a jegyesek vallási oktatása felől való bizonyítványok az „llletéki díjjegyzék 22. tételsz. e) y) és i) pontjai szerint bélyegmentesek.

Vége.

MMiiitiiiiiiiiimiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiaii

PHILOSOPHIA.

1111111111111111111111111 • 1111 • 11111111 • i • i • i • i • 1111»'

A materialismus s annak befolyása a társadalomra és

egyházra.

Irta: Walsze r Gyula.

Ha figyelemmel forgatjuk a történelemnek tanúságokban gazdag könyvét, ha végig kisérjük az emberiséget a fejlődés hajnalától fogva föl a 19 század magaslatáig, tapasztalni fogjuk, bogy nem létezett század, mely saját szellemi iránynyal ne birt volna. — Hát a mi századunknak nincsen-e saját szelleme? Erre azt szokta válaszolni a világ, bogy a a haladás és felvilágosultságnak százada. S ez igaz.

Az öntudatára ébredt emberiség a tökéletesség ama ezélja felé, a melynek megközelítésére őt a benne lakó isteni szikra följogosítja, hatalmas lépéssel haladott előre. S hogy baladott az emberiség, azt csak lázas tevékenységének s kiváló szellemi vezéreinek köszönheti. Haladott a szellemnek, de haladott, még pedig ennél sokkal nagyobb mérvben az anyagiak terén is. A természet titkainak fölismerése, a benne lakó erők fékezése és saját ezéljaira való lei- használása, a physika és chemia terén lett nagy horderejű fölfedezések eléggé hatalmas tényezők arra nézve, hogy az emberiség figyelmét mástól elvonva, csak magokra fordítsák. Nem tagadhatjuk ugyan, hogy az elméleti tudományok is mutatnak haladást, de utóbbiak mindinkább az anyagiak szolgálatába lépnek s jelentőségük csak annyiban van, a mennyiben azoknak előrehaladását mozdítják elő. Az anyagiak győzedelmeskednek s győznek még mai napig is. De mi természetesebb következménye ezen körülménynek, mint az emberiségnek az eszményiért, magasztosért való leskesedésének alászállása s az anyaginak feltétlen tisztelete. Az anyagnak monstruozus tömege előtt hajol meg a világ ma is s nem gondol arra, hogy az embernek mint eszes és erkölcsi lénynek még ennél valami magasabbra, nemesebbre van szüksége. Az anyagot tekintik a haladás egyedüli positiv alapjának s csak abban hisznek, a mi az ő érzéki tapasztalásuk körébe esik.

íme, ez a 19 századnak eltévedt iránya, melynek követői már az anyagelvüség, materialismus lejtős útjára tértek.

Fáj, hogy ki kell mondanom, de hisz az élet mindennapi példája