Gondolat, 1891-1892 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1891-09-01 / 1-2. szám

ugyanis sokkal jobb összefüggést tanúsít, mint Máténál. Es a ini Mc. 9, 32 s kv. verseiben foglaltatik, az annyira jellemző, hogy ezen helyet történetinek és hitelesnek kell tartanunk.

A „két adós“-ról szóló példabeszéd már keletkezési okánál fogva eredetinek bizonyul (Mt. 18, 21—35).

Jézusnak felelete az őt kérdező gazdaggal szemben (Mt. 19, 17; Mc. 10, 18; Le. 18, 19) Márknál és Lukácsnál híven van visszaadva. Ezzel szemben azonban az „ayam'oét^ tov nXifiiov aor io*; asavroy“ (Mt. 19, 19) megtartandó, mivel Máténál ugyanazon fejezet 24. verse is Márk ellenében az eredetiség bélyegével bir.

Máté 20, 1 — 16. verseiben tartalmazott példabeszéd „a szőlőről és annak muunkásairúl“ mint épen nem zsidó-keresztyén, hanem inkább Pál nyomdokaiban haladó, ki nem magyarázható módon toldatott oda be.

A „királyi lakodaloméról szóló példabeszéd (Mt. 22, 1 —14) alkalmasint kettőből van összetéve s ezeknek egyike, t. i. azon lakoma, melyekhez csak a szegények hivatalosak, Lukács 16, 16—24. verseiben foglalt lakomával azonos és valósziniileg cbronologiai tekintetben is előbbre való.

Nevezetes és azért különösen kiemelendő még a synoptikusok azon közös vonása, hogy mind a háromnál Jézus tanítói működését ama nagy eschatologiai beszéd zárja be. Máté ezen fő- és végbeszéddel több példabeszédet hoz összeköttetésbe („a tiz szűzről“, „a szolgáknak kiadott talentumokról“ és „a végítéletről“) és ezek közül a tiz talentumról szóló Lukácsnál jobban van indokolva, mig az Máténál inkább a zsidó-keresztyén hagyomány szüleményének látszik.

Ezen végbeszéd arról győz meg bennünket, hogy Jézus a Daniéinál előforduló felfogást egészen elsajátítva, saját meggyőző, désévé téve, maga is várta, hogy a közel jövőben a mennyekből visszajövend: örökké tartó szellemországát felállítandó, amit aztán az első gyülekezet, főleg a Jeruzsálem pusztulása előtti mozgalmas, végzetes időben nem kép gyanánt vett, hanem annak szószerinti teljesülését hitte. Azért Jézus hiteles szavaiként csak Mt. 24, 3—8; 29—35 és 36—42 tekinthetők.

A mi Márk evangéliumát illeti, ez általánosságban kétségtelenül leginkább közelíti meg az ős evangéliumot. Egyes mondásaiban is Márk sok eredetit mutat fel ; ha pl. Jézus szavait aramüi nyelven adja vissza, ha a galiläi szójárást használja (3, 17; 5, 34); ha személyeket névszerint megnevez (10, 46; 15,21). Megjegyzéseinek nagy része történetileg igaz: 3, 21; 7, 31—37; 8, 22—26; 9, 10; 33—37; 38-40 (= Le. 9, 49, 50); 9, 47—50; 12, 41-44 (= Le. 21, 1-4);