Gondolat, 1891-1892 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1891-09-01 / 1-2. szám
14, 51. 52. Vannak nála oly valószínű egészen Jézus jelleméből folyó és szellemében tartott mondások, melyek a többi kettó'nél nincsenek, mint: 2, 27; 4, 26—29; 9, 40 (Le. 9, 50) stb. stb. Mindazonáltal túlmennénk a történeti igazság határain, ha azt állítanók, kogy kezdettől végig hitelesebb a többinél ; ez ellen szól azon hajlam, hogy nem egy helyen az eredeti egyszerű dolgot tágítja, bővíti, festőién felcifrázza, mint pl. 5, 25—34; v. ö. Mt. 16, 5; Mc. 8, 4—9; v. ö. 17, 24—21 és még számos helyen. Jézus szavainál kimutatható a későbbi módosítás, mint: 1, 15. v. ö. Mt. 4, 17; Mc. 7, 6—13, v. ö. Mt. 15, 3—9; Mc. 10, 21; v. ö. Mt. 19, 21 stb. Lukács az anyag bőségét illetőleg a többi synoptikusokat felülmúlja, de még oly beszédeket is, melyek Máténál csak elszórva találtatnak, kellő összefüggésben ad vissza, mint 13, 23, 24 és 19, 11 s kv., a mi által az ellenkező eset kizárva nincsen, pl. 6, 27, v. ö. Mt. 5, 39—44 verseivel. A 9, 51—58-ig terjedő betoldott rész sok oktatói anyagot szolgáltat, mely nagyobbrészt hiteles, ha minden nem is a jeruzsalemi utazás idejébe teendő. Ismeretes azonkívül, hogy különösen két helyen (7, 36—50 és 10, 25—37) alkalmasint két különféle jelenet van egygyé olvasztva. Nagyon természetes, hogy Lukács mint Pál tanítványa több helyen tendentiosus-paulinistikus vonásokkal is lép fel. Mint egyedül álló említendő „a tékozló fiú“ parabolája, mely, ha nem is Jézusnak egy eredeti példabeszéde, mint egyesek vélekednek, de mindenesetre Jézus szellemének hatása alatt keletkezett. Bevezetőleg felmerül még azon fontos kérdés is, hogy Jézus felfogásaiban és célzataiban az universalismus avagy a parti- cularismus elvének hódolt-e? A mit erről Lukács mond, az természetesen inkább Pál szellemének tulajdonítandó, mint Jézusnak; de előfordulnak Mátéban, ezen zsidó-keresztyén evangéliumban is szigorú és élesen elütő particularistikus helyek mellett universalistikus felfogással bírók is. V. ö. 8, 11. 12; 15, 24 s kv. Ez leghelyesebben úgy fejthető meg, ha felveszszük azt — és ezt joggal tehetjük! — hogy Jézus maga idő- és viszonyokhoz képest eltérőleg nyilatkozott, míg Jeruzsálemben tett utolsó tapasztalásai a zsidó hagyomány istenországát mint merő lehetetlen phantasmát a semmiségbe döntötték. n. A synoptikus Jézus „Isten országa“ eszméjének történeti háttere. Azon momentumokból, melyek Jézus lelkében az Isten országának eszméjét szükségképen kifejtették, főleg a következőket kell bevezetőleg előrebocsátanunk : 8
