Gondolat, 1890-1891 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1891-04-01 / 9. szám
178 den más népnél észlelhető, s azt úgy akarná elénk állítani, mint egy varázsütésre előállott, kész theokratikus államot. — Midőn azt mondom, hogy a zsidó nép más népekhez hasonló fejlődésen ment keresztül, még nem tagadtam meg az isteni kijelentés tényét, mert hiszen az okszerű, fokoszatos történeti fejlődést öszsze lehet egyeztetni a kijelentéssel. Fejlődött tehát Izrael is az idővel. Fejlődésében 2 korszakot szoktak megkülönböztetni, u. m. a) fogság előttit, mely hebraismusi kornak neveztetik, és b) fogság utánit, mely judaismus nevet visel. a) Fogság előtti korszak. Az ős héber nép Arábia sivatagjain vándor beduinok módjára nomád életet élt, 3—4000 évvel Kr. sz. e. Ugyanezen időben csaknem egész keleten és délen a csillag - imádás volt elterjedve. Csakhogy míg kelet népeire nézve a termékenyítő, fejlesztő s melegével érlelő nap áldásos hatású volt, addig a homokos Arabia lakóival szemben a tikkasztó hőség okozója lett, melytől csak az üdítő éjszaka csillagos menyboltjával adott némi enyhülést. Míg ez okból a keleti népeknél kifejlődik a napnak, mint Istennek tisztelete, — a nappalnak vallása; addig Arábia területén a csili ági mád ás — az éjszakának vallása lesz az uralkodó. Számtalan történelmi adat s cultus maradvány kétségtelenné teszi, hogy az ős héberek szintén csillagimádók voltak. Míg a héber nép csoportonként kalandozott köves Arábia pusztáin, addig közöttük kultusz tekintetében összhang vagy rendszer nem észlelhető, mert mindenki ott, a hol az éjszaka elérte, a maga módja szerint mutatta be hódolatát a csillagoknak. Később, midőn náluk is kifejlődött a törzs-élet, a csillagokat a családi tűzhely védőiül tekintették, a többi népek példájára oltárokat emeltek s azokon áldoztak. Amos 5 r. 26 v.-ből következtethetjük, hogy egy csillag általuk kiválóbban tiszteltetett; hogy ezen csillag a Saturnus volt-e vagy a fénylő Sirius, mint azt egyik-másik exegeta vitatja, — ennek megfejtése feladatomhoz nem tartozik. Az egy szellemi Isten eszméjéig a héber, a reflexió és szemlélődés által csak évtizedek vagy tán csak századok alatt jutott el. 1. Ugyanis a pusztán lakó hébert maga a természet is kényszerítette a magába mélyedésre. — Mivel a lélek a külvilágban semmi szórakoztatót nem talált, önmagába vonult s kutatta az ember lé-
