Gondolat, 1890-1891 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1890-09-01 / 1-2. szám
6 simult el a körülmetélkedés felett tartott viták után, midőn az előbbi elmaradt s az utóbbi jutott győzelemre. A judaismus és paulinismus ellentéteit az új testamentomi iratok is mutatják s különösen Pál apostol levelei feltüntetik azon éles vitákat is, melyeket egymással folytattak. A galatiabeli, korin- thusi és római levelek míg egyrészt Pálnak igazán magasztos vallási felfogásáról, úgy másrészt e felfogás győzelemre juttatása érdekében folytatott küzdelmeiről tanúskodnak. A paganismussal korán sem kellett annyit s oly nagyon küzdeni, mint a judaismussal, mely megcsontosodott tbeokratiai fogalmaihoz, istentiszteleti szertartásaihoz kétségbeesetten ragaszkodott. Sok tekintetben még maga a keresztyénség volt kénytelen hozzásimulni, nehogy a formán megtörjön az eszme. E tüneményt mutatja a Héberekhez Írott levél, mely a szigorú zsidós felfogás ellen irányul. A levél jellemzése. A Héberekhez Írott levél egyike az új szövetség legsajátosabb iratainak s mivel épen ennek egyik legfőbb tárgya Krisztus főpapsága képezi vizsgálódásunk tárgyát, hogy annak jelentőségét s vitatásának szükséges voltát világosabban láthassuk, nézzük meg rövidesen, mit s miért ad elő a levél. A levélnek léteit adó alkalmi okot némelyek a zsidóság általános romlottságában (Schwegler), mások a zsidó-keresztyének túlzó fölfogásában (Baur, Schmidt) és ismét mások a keresztyénség zsidós irányú visszaesésében találják (Immer, Weisz, Pfleiderer, Hilgenfeld, Holtzmann.) De Wette s utána Tholuck is az ebionitismus ellen irányuló tendentiosus iratnak mondja azt azonban Schwegler ezzel szemben a szerzés alkalmi okát a keresztyénségben is gyökeret vert azon nézetben találja, mintha az evangélium magában nem volna elegendő az üdvre, hanem hogy a törvény szigorú betöltése is kívánatos volna ahhoz s mintha a keresztyénség csak pusztán javított zsidóság volna. Az ebionitikus felfogás nem is adhatott volna léteit levelünknek, mivel még akkor nem volt az annyira elterjedve, hogy szükséges lett volna ellene ily módon fellépni. Sokkal fontosabb felvétel Pfieidereré, ki azt az essenikus felfogás ellen irányulónak mondja. Hogy vájjon e téves irányzatoknak Rómában, Alexandriaban, Palaestinában, vagy általában az egész keresztyénségben fölmerült jelenségeivel szemben lép-e fel levelünk, azt megfejteni nem tartozik feladatom keretébe ; csak annjd bizonyos, hogy bárhol merültek is