Gondolat, 1890-1891 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1891-05-01 / 10. szám
214 utasításához híven, a nemzet minden jogos kívánságát kifejezésre juttassák. S e nagy munka, egészen kárba veszett. Leopold, a kan- czellárnak jul. 30-án kelt s az országbíróhoz intézett levele szerint határozottan kijelentette, hogy ő is csak az anyja és nagyatyja kiadta koronázási hitlevelet fogadja el, másra semmiesetre sem esküszik meg. A királynak ezen eltökélt szándékát a Bécsben járt országgyűlési küldöttséggel hivatalosan is tudatta a kanczellár. Augusztus 28-án olvasták fel a karok és rendek előtt ezen királyi határozatot, mi — elképzelhetjük — nem kis megdöbbenést kellett azokban. Néhányan közülök még az nap délután összejöttek Batthyányi József herczegprimásnál, hogy tanácskozzanak a felett, miképen lehetne a hitlevelet úgy elkészíteni, hogy mind a király, mind pedig az ország- gyűlés elfogadja azt s megbízták az országbírót és a személynököt, hogy készítsenek új, III. Károlyéhoz hasonló avatólevél javaslatot, mely ennélfogva az országos vegyes bizottság készítette feltételeket ne foglalja ugyan magában, de hivatkozzék az ezeket mind felölelő koronázás előtti tör vény czikkekre. A két főur, néhány megyei követtel együtt el is készité ilyen értelemben a javaslatot, melyet az országos vegyes bizottságnak 25. pontból álló hitlevél javaslatával s az ezt kiegészítő koronázás előtti törvényjavaslattal együtt aug. 30-án terjesztettek az országos vegyes ülés elé. A szeptember 2-iki országos ülésnek kellett volna ezen javaslatok sorsa felett dönteni. Három hitlevél javaslat feküdt előtte : a dunai s tiszai kerületekéi s az országos vegyes bizottságé. Ezekhez járult még legújabban az országbíró és személynök szerkesztette új javaslat, mely a vallásügyre vonatkozólag csak ennyit mondott: „Az ág. és helv. vallástételeket követők vallásügyét a bécsi és linczi békekötések s az ez ügyben 1608. és 164?-ben hozott törvényczikkek állapotára ezen országgyűlés alatt külön törvény által, melyet nekünk a rendek kölcsönös megegyezéssel terjesztettek fel s mi helyben hagytunk, azonnal és teljesen visszahelyezzük s azon állapotban az országnak minden ág. és helv. hitvallású lakosát mind magunk, mind örököseink örökké megtartandjuk.“ A törvényjavaslat szerkesztésére azonban, melyre ezen pont hivatkozik, már nem volt idő, valamint arra sem, hogy a különböző bizottságok beterjesztette törvényjavaslatokat megvitassák. A rendek tehát, a róm. kath. papság és néhány városi követ újabb tiltakozása ellenére is elhatározták, hogy a vallásügyet a hitlevélbe iktatják, a papság ellenmondását a hitlevélből kihagyják s csak a kisérő levélben említik meg; — a dunai és tiszai kerületek s az országos vegyes bizottságnak vallásügyi javaslatait pedig mindenestül felterjesztik ő felségének, hogy a bécsi és linczi békekötések
