Gondolat, 1890-1891 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1891-05-01 / 10. szám
215 értelméhez képest ő intézze el azokat, „szabail lévén ezek mellett úgy a katholikusoknak, valamint az evengelikusoknak is a maguk hasznára czélzó okaikat 6 felsége eleiben bocsátani.“ Az evangélikusok részéről csakugyan tisztelgett is a királynál egy küldöttség, melynek tagjai voltak: Feleki József gróf, Vay Dániel báró, ifjabb Ráday Gedeon báró, Hellenbach György báró és Prónay Sándor. Előterjesztésüket a király — az egykorú napló szavai szerint — legkegyelmesebben kihallgatta. Az országgyűlés feliratát vivő küldöttségnek az uralkodó ismételten kijelenti, hogy feltétlenül ragaszkodik azon szándékhoz, mely- szerint csak a III. Károly-féle hitlevélre akar megesküdni, hogy koronáztatását novemb. 15-ig Pozsonyban kívánja megtartatni s e végből az országgyűlést is ide teszi át. Szept. 21-iki leiratában azonban az összes felterjesztett tárgyakra felelvén, a vallásügyre nézve kinyilatkoztatja, hogy rmindkét fél észrevételeit teljesen kihallgatva, gondoskodni fog, hogy a vallás ügye a bécsi és linezi békekötéseket véve alapúi, külön törvény által, mindkét fél igazságos és teljes megelégedésére döntessék el.“ A közel háromnegyed év alatt, melyet a hongyűlés a nemzet jogait biztosító törvények megvitatásával töltött el, két nagyon veszedelmes jellegű mozgalom támadt hazánkban. A bevezetésünkben említett demokrata párt ugyanis megsértetve egyik kerület azon törvényjavaslatától, mely a nem nemesek előtt a királyi kinevezéstől függő hivatalokat el akarta zárni s táplálva a franczia forradalom sikereitől: a kiváltságos osztályokat gúnyoló iratokat terjesztett az országban s egyes megyékben határozott felkelésre ösztönözte a jobbágyságot. Ez nem egy helyen fel is lázad, ha nem tart a veszedelmet sejtő nemesség fegyveres készülődéseitől. A másik mozgalom a bánáti szerbekből indult ki. Putnik Mózes karlóczai metropolita folyamodványára ugyanis a „szerb illyr nemzet“ engedelmet nyert, hogy Temesvárott nemzeti congressust tarthat, Schmiedfeld báró cs. kir. tábornok neveztetvén ki oda királyi biztosul. A congressus meg is nyílt szept. 1-én, s a császári tábornok elnöksége alatt határőr tisztekből, papokból és polgárokból összeült gyűlésen a legféktelenebb kifakadások történtek a barbár magyarok ellen, sőt az udvarhoz intézett feliratukban elég vakmerők voltak azt kérelmezni, hogy a Bánátot engedjék át nekik külön szerb vajdaságnak: s a mi a legszebb: e kérésüket az udvar kegyesen és biztatólag fogadta, a mint ezt a bécsi hivatolos lap elég részletesen közié ugyanakkor, mikor a magyar országgyűlés feliratát vivő küldöttséget a király csak három napi várokozás után bocsátá maga elé.
