Gondolat, 1888 (9. évfolyam, 13-18. szám - 10. évfolyam, 1-5. szám)
1888-06-01 / 17-18. szám
201 igy tehát nem holmi haszontalan levélkék írásáért és küldéséért, mint Rezik mondja, — hanem a 70-es évek óta a németek irányában tanúsított ellenszegülésekért kellett a város legderekabh polgárainak balállal lakolniok. Caraffa pedig, ezen ember bőrbe öltözött vadállat, látván, hogy oda fenn a magyar vér ontását kedves dolognak veszik, nem habozott a vidék vagyonos urait’ összefogdostatni, hogy kapzsiságát s üres pénztárát azok elkobzott javaival kielégítse s vérszomját azok lefejeztetésével csillapítsa le. Ártatlan vér ontatott Eperjes piaczán, s a bécsi udvar a vérontás eszközlőit még kegyekkel s kitüntetésekkel halmozta el. így Caratl’a tábornagyi s titkostanácsosi ezímet nyert, aranygyapjas vitézzé üttetett, s magyar és erdélyi hadak fővezérévé neveztetik ki, Szentiványi, a feladó, gróti, Fischer Mihály a biró pedig bárói rangra emeltetett, mig ezzel szemben Magyarország még igen sokáig mostoha gyermeke volt az udvarnak, sokat, igen sokat kellett még elnyomóitól szenvednie évtizedeken át s vele együtt a magyar protestantismus feje felett még igen sokszor tornyosultak össze a vészthozó fellegek, de annyi balszerencse közt, él mindakettő, él és virágzik, s élni fog mindaddig, mig olyan tiai lesznek, mint 200 évvel ezelőtt, kik hazájuk , s vallásuk szabadságáért utolsó csepp vérüket is készek feláldozni.*) A bűn lényege dogmatikai s ethikai szempontból. Irta: Pálovics Miklós. Az ember Istentől teremtett, személyes öntudattal s szabad akarattal felruházott véges szellemi lény, s mint ilyen a teremtés koronája. Az ember lényegét a szellem alkotja s így az ember lényege szerint Isten képére van teremtve, s mint |lyen Istennel a harmónia viszonyában áll. így tanítják ezt a sz. írás (Gen. I. 26—27; Eph. IV. 24; Kol. III. 10), a reformátorok, a protestáns symbolikus könyvek és az óprotestans ú. n. orthodox dogmatika. Egyszerre azonban megzavartatik a harmónia Adám bűnesete által, sőt következménye e bűnesetnek a viszony teljes felbomlása. Az istenképűség elveszett, az emberiség ama bűneset következtében Örökli az ősszülő bűnösségét és ez átok alatt kárhozatnak néz eléje. Minden egyes már születésekor bűnös, s a kárhozattól csak az isteni kegyelem külső közlése menti meg. így tanítja ezt csak a sz. írás és az egyházi tan. *) V. ö. „Magazin der österr. Gelehrten“ s itt különösen „Eperieser Schlachtbank*. Szeremley Sámuel: Az eperjesi „Mészárszék“. Papp: „Az eperjesi vértnr- vényszék“. Horváth Mihály : „Magyarország története“.
