Gondolat, 1888 (9. évfolyam, 13-18. szám - 10. évfolyam, 1-5. szám)
1888-06-01 / 17-18. szám
202 Vizsgáljuk másrészt a tapasztalati, erkölcsi életet. Azt látjuk, hogy az ember testből álló, tehát véges szellemi lény. Lényege a végtelen szellem, melyet úgy a szívbe írott belső, mint a külső írott törvény elvének, a legfőbb jónak megvalósítására, a test uralma alóli felszabadúlásra, indít. De a tényleges tapasztalati állapot vagy csak részben, vagy néha egyátalában nem felel meg a supponált törekvésnek. Azt tapasztaljuk ugyanis, hogy sok ember czélja nem a legfőbb jó, hanem e világ javai, vagy plane önmaga érvényesítése, sokszor a legfőbb roszért való küzdelem. Nem a szellem az uralkodó, az irányadó a gondolat, szó és cselekvésben, hanem a test kénye java. Ezen két, különböző irányba vetett pillantást összefoglalva kimondhatjuk, hogy akár a vallásos hit, akár az erkölcsi törekvés szempontjából vegyük az emberi életet, így is, úgy is adva van a bűn. És ezen tényleg meglévő bűn akármely (t. i. akár dogmatikai, akár ethikai) szempontból vizsgáljuk, negatív óldalról véve az Isten és ember közötti szükséges életközösség hiánya, vagy hiányossága; positiv óldalról véve ezen szükséges életközösség tényleges megzavarása az ember által. Nemcsak meglehet, hanem bizonyos, hogy más a bűn lényege a dogmatika és más az ethika szempontjából, de bizonyos az is, hogy a két lényeges vonásban van egy közös momentum, mely oka annak, hogy a kettős szempontot csak együttesen és egymásra való hatás, reflectálással tehetjük a vizsgálódás tárgyává. Csupán az egyik szempont vizsgálata egyoldalú, és tudományos szempontból ki nem elégíthet már csak azért is, mert az a tényleges életnek meg nem felel. A momentum, mely a két szempont mindenikénél meg lesz, ez : A bűn az ember és Isten közötti viszony abnormis volta. Ez lesz a bűnnek, habár csak általános és formai, de első concrét elfogadható meghatározása, mely aztán alapúi szolgálhat a belőle két irányban, t. i. dogmatikai és ethikai irányban megindúló vizsgálódásnak, melynek czélja a bűn lényegét megállapítani. I. A bűn általában. A bűn mint tapasztalati dolog sem jelentkezik mint valami dogmatikai, sem mint valami ethikai elv, vagy fogalom, mert ezek már a tudományos vizsgálódás és analysis eredményei, hanem jelentkezik mint egységes életjelenség. Azért tehát kiindúlok egy formai tétel segítségével a tényleges életből, s innen igyekezem a bűn lényegét általában levonni, annak utána pedig kiemelem először a dogmatikai, azután az ethikai momentumot. Azon fentebbi tétel, hogy a bűn az ember és Isten közötti
