Gondolat, 1888 (9. évfolyam, 13-18. szám - 10. évfolyam, 1-5. szám)
1888-02-01 / 14. szám
140 mazva és ez édes elégtételt adand, akkor, ha kénytelen leszek tapasztalni, hogy felolvasásom mégis — megbukott. De vigasztalna még valami és ez az, hogy: „Az úttörőnek bukni se szégyen!*) Nádasdy Tamás vallásfelekezeti álláspontja. Irta: Kovács István (lébeni). Mint nyáron, ha tikkasztó, fullasztó meleg napok után a meny- dörgő zivatar megtisztítja a levegőt, fii, fa, virág újra éled, új életre ébred ember és állat: úgy született újjá az emberek ielke Luther szívet-lelket megrázó szavaitól, melyekkel el-kiüzte a vallásos élet teréről a sötét, nyomasztó előitéleteket, babonát és tudatlanságot. A reformáczió zivatara végig seperte hazánkat is! Ide is elhozta magával áldást hozó magvait, itt is elszórta azokat úgy a főurak, mint a szegény nép szívébe, s úgy itt, mint ott termékeny talajba hullott, örömmel üdvözöltetett. De minthogy a zivatar oly hirtelen, *) Daczára annak, hogy Ratzenberger úr az első rész közlése után levelileg kijelenté, miszerint a szerkesztőt munkája további közlésétől ily viszonyok között határozottan felmenti s daczára annak, hogy a f. szerkesztő privatlevelében foglalt ellenokok tekintetbe nem vételével ezen szándéka mellett megmaradt, amaz egyszerű oknál fogva, hogy a közlés csorbát ne szenvedjen, közöljük a munkát továbbra is. A mi pedig a viszonyokat illeti, miknek magyarázatául Ratzenberger úr f. hó 10-én a szerkesztőségre czimzett levele szolgál, kijelentjük, hogy a szerkesztőséget a megjegyzések megtételére semmi személyeskedni vágyás, vagy nevetségessé — tevés szándéka nem vezette, hanem egyszerűen azon tény, hogy a munkában a magán nevelés, a magánoktatás, a nevelőt-választó apák, az azt ajánló barátok, ismerősök, maguk a nevelők ellen egyes oly éles vádak és követelések állíttattak fel, melyekkel közösséget lapunk semmi áron nem vállalhat. Legyen szabad itt R. úr munkájának végéről csak annyit idéznünk: „Tudom, hogy sokban ellentmondásra találok.“ Nos, ez ellentmondásoknak mi nyílt kifejezést adtunk, bár maga a munka egésze, önálló álláspontja ellen nem tétetett kifogás; sőt, részünkről csak helyeselhetjük, ha a gyakorlati kérdésekben -— lehet, hogy egyoldalú — de önálló nézeteket dolgoznak fel munkatársaink. — A mi végül azon érvet illeti, hogy lapunk oly munkát, melyet szerkesztője „pápista-szinezetünek“ mondott, a saját érdekében nem közölhet, — minden obj. Ítélő be fogja látni, hogy itt nem a munkának rk. szelleméről, hanem az illető hely okoskodásának különös voltát jelző tréfás kifejezésről van szó. — Ennyi a magán, — a mi pedig a nyilvános viszonyokat illeti, úgy csak örülni tudunk a helyzet kedvező voltán s e tekintetben múlt czíkkünkért a felelősséget első sorban R. úr, másodsorban egyes Eperjesen járt és járó urakra, mint informálókra hárítjuk. Mindenesetre reméljük azonban, hogy a jó viszony tettleg is, — a megválasztandó új társszerkesztő körül való, munkás csoportosúlás-^, ban is fog nyilatkozni. — Addig is s azontúl is a béke és kegyelem Istene legyen velünk ! 1888. február hó 10-én f. szerkesztő.
