Gondolat, 1888 (9. évfolyam, 13-18. szám - 10. évfolyam, 1-5. szám)

1888-02-01 / 14. szám

141

oly nagy erővel tört ki, hogy lebilincselte ügyeimét úgy az ellenpártnak. mint a hívőknek, ezért mindkét fél várakozó állást foglalt el a történendőkkel szemben, mindkét fél habozott. A hívők küzíil sokat a kegyelet a századokon át meglevő vallási nézetekhez, tartott vissza a rom. kath. egyházzal való végleges szakítástól, sokan a pápa által eszkozlendő reformáczió bekövetkezését várták és ezért haboztak.

Nagyrészt ez a két ok magyarázza meg azt a sajátosnak látszó körülményt, hogy bár a reformáczió szelleme feltartóztathatlanul hódított főuraink és a jobbágyok, úgy a világiak, mint a klérus, sőt még a királyi udvar körében is, mégis nagyon sokan voltak, kik tényleg megmaradtak a róm. kath. egyház kebelében. Az utóbbiak természetesen a reformáczió tovaterjedését nemcsak hogy nem gátolták, sőt sokszor elő is mozdították azt. Magok és figyelemmel, türelemmel hallgatták meg a reformáczió eszméit, másoknak is megengedték ezt. Általában a reformáczió első korszakában hazánkban hiába keresnők azt a nagy válaszfalat róm. kath. és prot. egyház közt, mely egy pár évtized múlva oly ledünthetlenül. mereven állott a két egyház hívei között. — Ezen korszaknak fő jellemvonása a türelem, a békés egyetértés a különböző vallásfelekezetek közt.

E korban élt és működött, végig haladva az államhivatalok egész során, mig végre a legmagasabb hivatalra a nádorságra is eljutott: Nádasdi Tamás. Született 1498-ban, tanulmányait Budán kezdte s Olaszhonban végezte. A gyászos mohácsi csata után Fer- dinánd pártjára állt, kinek megválasztásában egyik fő tényező volt. 1535-ben nőül vette a dús gazdag Kanisay Orsolyát, ki iránt táplált gyengéd szeretetének bizonyítéka, a hozzá intézett, történelmileg nagyon becses számos levél.

1537-ben horvát bánná, 1552-ben főhadvezérré, 1554-ben pedig Magyarország nádorává neveztetett ki I. Ferdinand által*), mely állásában 1562-ig, haláláig megmaradt.

Nádasdy hivatalában kiválóképen bírta úgy a nemzet, mint az uralkodó bizalmát, mely utóbbi állításomat eléggé igazolja az a körülmény, hogy Boe.9kay felkelése előtti időben ő volt az egyetlen, kiben az osztrák ház bizalma annyira összpontosult, hogy reá merték bízni a nádori fontos és nagy hatalommal összekötött állást.

Természetes, hogy ezen előkelő, magas állású, nagy tudományú férfiú előtt nem maradhatott ismeretlen a kor összes eseményeit domináló mozgalom, melyet Luther indított meg a wittenbergi egyetemen.

*) Talán választatott Ferdinand hívei által?

F. S z e r k.