Gondolat, 1887 (8-9. évfolyam, 1-12. szám)
1887-03-01 / 3. szám
51 Mindezen bajok megszüntetését tűzte ki czéljául Zsidóország legnemesebb fiait magában foglaló ama kis csapat, a mely a fariseismus megalapítója lett. A czél tebát. melyeket a fariseusok maguk elé tűztek a legtiszteletreméjtóbb azok közt, melyet valaha egy társulat maga elé kitűzött t. i. egy nemzetet bűneitől megtisztítani, s a régi szigorú erkölcsöket abban meghonosítani, s így régi nagyságába visszahelyezni. Csakhogy ezen czél elérésében a fariseismus hamar letért a helyes útról. A régihez, az ősi törvényekhez és szokásokhoz való ragaszkodás betűhöz tapadtakká, az idegen vallásoktól, szokásoktól való őrizkedés elzárkózottakká —, a törvény betűjének teljes betöltése pétiig, vagyis inkább azon hit, hogy a törvényt nem hágták át, büszkékké, gőgö- gekké tette őket Midőn ez a ferde irány mind nagyobb és nagyobb körre kiterjedt, a túlzások oly szembeötlőkké váltak, hogy a visszahatás elmaradása történeti lehetetlenség volt. így támadt azután a fariseismus ellenében két vallási irány u. m. a szadduceusok és esse- nusok szektája. Ezek azonban, — mint általában minden reakczió folytán létre jött intézmény, — az ellenkező szélsőségbe estek: az első a vallási közönybe, a másik a gyakorlati életben megvalósithatlan ábrándos mysticismusba. Midőn így a zsidóság közt három egymást gyanúsító, rágalmazó szekta a régi pártoskodás üszkeit újra a legnagyobb mértékben szította, midőn a küzdelmekben, a párttusákban kimerült ország már újra a megsemmisülés örvényének szélén állott: akkor született Jézus Krisztus a világ megváltója, hogy a szétzüllött népet egyesítse, hogy Izrael házának elveszett juiiait megkeresse. A pártszenvedély azonban már annyira megvakította a népet, hogy nem látta maga körül a veszélyt, nem* hallgatott megtartója szavára, hanem őrülten rohant a veszedelembe, a mely — mint Krisztus megjövendölte —, nemsokára be is kö\tetkezett, Zsidóország feloszlott. Mivel ez a három szekta Zsidóország történetébe, nevezetesen bukásába igen nagy mértékben befolyt, mivel továbbá a sz. írásban nagyon gyakran van róluk említés, sőt abban tényleg is szerepelnek: úgy hiszem nem lesz érdektelen a három szektával, ezeknek Krisztushoz való viszonyával közelebbről megismerkedni. I. .E három szekta közül általánosan ismeretes, legalább nevéről, a hírhedt fariseus szekta. Nevöket „pharus“-tól (kiválasztott, elkülönített) szokták származtatni. E .szekta híveinek nagy számát bizonyítja azon körülmény, hogy volt idő, midőn zsidóság * és fariseismus fogalmai egymást teljesen fedték. A fariseismus alapjellege az idegen befolyás ellen való reactió
