Gondolat, 1887 (8-9. évfolyam, 1-12. szám)
1887-11-01 / 11. szám
69 Nein tudom mennyire ismert a nagy Luther eme énekének ezen fordítása, vagy nem, de annyira bizonyára nem ismert, hogy közlésre érdemes nem volna. Lapunk mai számában ismertetem Nádudvari Szathmári Pap Zsigmond által sajtó alá rendezett s Kolozsvárit 1741 ben megjelent beszédeinek egy részét. Ugyanazon könyvben „Az igaz Vallásban való állhatatosságról a’ Lelki-esmeret akadékinak elhárítása“ czímű VII. sz. tanítást a szerző imigyen végzi: „Azért az Isten erejében bizzunk, a J. Kristus segítségét óhajtsuk, hogy ha bé-viszen a kisértetbe, ne hadjon el, erősítsen meg, hogy ne fogyjon el a' mi hitünk. Tartsuk szivünkben, s énekeljük buzgóságosan ezt a’ b. e. Luther Márton énekét:“ — S erre következik az ének fenn közlött fordítása. A mi a fordítás keletkezését illeti, arról összehasonlító források híjával biztosan csak annyit állapíthatok meg, hogy e fordítás egy 1725 tői nem messze eső időpontnál későbbi eredetű semmi esetre sem lehet. Erre nézve támaszkodom a nevezett prédikárxióskönyv előszavára, melyben a sajtó alá rendező Szathraáry Pap Zsigmond többek közt elmondja, hogy e tanítások szerzőjét „jó hirén, nevén“ kívül maga sem ismeri. Csak annyit tud, hogy Nádudvari e beszédeket egy gazdag főember (Doctor Köleséri) biztatására még e században (XVIII.) írta, s tisztán leírva lenyomatás végett Belgiumba küldötte, mikor ő (Sz. Pap Zs.) „élete legkedvesebb részét a belgyiorai Akadémiákban“ töltötte. De a kinyomatás abban maradt, mert a pártoló főember meghalt, és a munka visszakerült, de eltévedt. Ekközben Nádudvari is meghalt és a munkának „Világ eleibe való jöhetése felől tsak reménység is nem vala“, míglen Teleki József gróf özvegye Bethlen Kata grófné összeszedette a beszédeket a szerző hátramaradt irataiból és a kiadással Udvarhelyi Mihály kolozsvári református theol. tanárt, ennek elhaltával Sz. Pap Zsigmond kolozsvári ref. lelkészt bízta meg, ki aztán a munkának végére is járt. Megjegyzi, hogy mikor a dolgot átvette, már az első tiz tanítás (tehát a VII. is az énekkel) ki volt nyomatva. így tehát a fordítás nem tartozhatván Sz. Pap Zs. toldásai közzé, nemcsak hogy jóval 1741 előttinek, hanem mivel kétségkívül a szerző eredeti munkájából való, a mely pedig már készen volt, mikor Sz. Pap Zs. még az akadémiákat járta, 1725 körűi már meglévőnek Ítélhető. A sok viszontagságra ugyanis 16 évet felvenni, úgy hiszem nem sok, de meg különben is Nádudvari e fordítást mint már meglévőt idézi, így hát bátran mondhatjuk, hogy e fordítás a XVIII. század elejéről keltezhető. Minden megjegyzés híjával bizonytalan, hogy hol és ki fordította az éneket. Ha azt vesszük fel, hogy maga Nádudvari fordította azt, úgy a fordítás eredete Szászvároson 1725 körűi keresendő.
