Gondolat, 1887 (8-9. évfolyam, 1-12. szám)
1887-07-01 / 6-7. szám
137 az egyetemes elvek helyére, a jog terére léptek s így moralitásuk, legalitássá lett. S miután ezen paragrafusokra a szentirásban édeskevés bizonyságot találtak, — mivel a sz. irás maga sem codex — feltűnő módon hagyták el a bibliát 8 a hagyományhoz szegődtek; de e mellett is bizonyítékaikat kiválóan tagjaik irataiból merítették, felállítván a „probabilismus“ tanát! Laza erkölcsiség, az erkölcsi világrend felforgatása, ez jellemzi tehát a jezsuita morált. Nem lehetett ezt szó nélkül hagyni s nem csak a protestantismus villogtatta fegyverét ellene s irtotta kegyetlenül a búza közül a konkolyt, hanem magában a hath. sz. egyház kebelében is akadtak oly „istentelenek-, kik megmerték támadni ezen „phönixek“, „isteni bölcseséggela felruházott egyház-oszlopok tanait. « * Az yperni püspök laka csendes; visszafojtott lélekzettel járnak benne; a távozó egy imát mond s bús arczczal távozik. ... A szent püspök Jansen Kornél haldoklik s arcza átszellemülve ragyog barátai felé. Egy kívánsága van még csak: hogy hátrahagyott iratait bocsássák szárnyra! Kicsoda az, ki ne teljesítené haldokló barátja utolsó kívánságát? Kicsoda nem, midőn e kívánság szellemi örökségről szól?! Es ok teljesítők is! — Huszonkét hosszú év kutatásának gyümölcse volt ama örökség, melyet Jansen püspök a kér. világnak hagyott. Huszonkét évig tanulmányozta Ágoston egyházi atyát s e hosszú, alapos tanulmányozás eredménye lett „Augustinus“ ez. munkája, mely 1640-ben látott napvilágot barátjai jóakaratából, melyben a tiszta ágostoni fogalmakat terjeszti elő egyetemben a pelagiánu- sokkal. Kimutatja itt, hogy milyr messze áll a jezsuita moral az új- testámentomtól s mily messze Ágoston tanaitól! — — A támadás nem volt egészen váratlan, mert azt tudták, hogy Jansen ellenségük, de mégis elég volt a rendszeresebb védelemre, illetve támadásra. Megindították a pápával az inquisitiót mindjárt 1641-ben s 1643-ban Vili. Orbán „in eminenti“ ez. bullájában kárhoztatta Jansen iratait. Csakhogy most kelepczébe került a római egyház, mert váljon Ágostont avagy Jansent átkozta-e ki? Több püspök, tudós, maga a Sorbonne Arnaulddal az élén, támadta meg e bullát; azonban segített a jezsuita had itt is a pápán, megnyerte az udvart, — körmei között tartva azt — a parlamentet s kész volt a győzelem. íme, mióta a világ fennáll, az ellentétek harcza soha meg nem szűnt. Nem csupán a protestantismusnak volt ellentéte a jesuitismus- ban: hanem a jesuitismusnak is megvolt, még pedig magában a kath. egyház belsejében. — A protestantismusban és a jansenismusban sok az érintkezési pont, már az alapon is, hogy Ágostonra támaszkodnak * b
