Gondolat, 1887 (8-9. évfolyam, 1-12. szám)
1887-02-01 / 2. szám
sen csak közvetve teheti, alsóbb, közelebb fekvő czélok közvetítése által, minthogy az ember csak egyes concret esetekben lehet munkás. A legfőbb jó után való törekvés az akarat elé nemes czélokat fog tűzni s azok elérésére serkenteni fogja. — Ha az erkölcsi főelvnek teljesítése : „törekedjél az Isten iránti hálás fiúi szeretetből Isten országának megvalósítására“, önmegtagadással járna, nem riad vissza, eltűri a legnagyobb szenvedést is, mert kárpótolva van a bensejét eltöltő azon boldogító öntudat által, hogy ő Istennek fia s Isten országa megalapításában munkás. A legfőbb jó átalakítólag hat az egész emberi természetre s az ember életének alaphangulata öröm, vidámság lesz, mely összes tehetségeinek harmóniájában áll. A hitben, szeretetben s reményben már itt eléri Isten országát; azon józan Optimismus, mely erősen bízik Istenben, a mennyei Atya szeretetében, egy jobb jövőben, megadja az embernek az igaz boldogságot, a belső békét. Emlékbeszéd a pozsonyi ág. hitv. evang. főiskola 279. évi fennállásának emlékünnepe alkalmából. Mélyen t. gyülekezet! Kétszáz-hetvenkilencz esztendeje annak, hogy a pozsonyi ág. hitv. evang. egyháznak hitben erős, s áldozatban buzgó tagjai jeligéül választották Ezsaiás prófétának (60, 1—4.) ama szavait: „Emeld fel szemeidet és lásd, — Kelj fel és világos- kodjál.“ — S felemelvén szemeiket látták, hogy míg nyugaton felderűit már az evangeliomnak új reggele s annak világánál a népek új életre keltek, addig nálunk még sötétség borítja a földet és homályosság a népeket. Nem az éjnek sötétsége boritá azonban a földet, s nem a szemeknek homályossága a népeket, hanem a tudatlanság homályossága, a szellemi vakság sötétsége, lávén akkor a könyv, iskola, tudomány csak egyes kiváltságosaknak, nem pedig minden azt szomjúhozónak osztályrésze. A pozsonyi evang. egyház azonban a reformáczió világosságát korán fogadván be, rajta az Úrnak fényessége feltámadott és leghőbb vágya lett: felkelni és világoskodni, hogy fiai s hitsorsosai világosságban járjanak, s egy olyan intézet felállítását tűzte ki nemes czél- jául, mely nemcsak neki s az ő fiainak, hanem a távol vidék s az egész országnak is világító lámpája, a tudománynak csarnoka, a valCSARNOK.
