Gondolat, 1887 (8-9. évfolyam, 1-12. szám)
1887-02-01 / 2. szám
41 lásnak őre, s a polgári szabadságnak is erős bástyája legyen. S igy alapíttatott s nyittatott meg már az 1607-ik év januárhó 14 én a«on főiskola, melynek háiaünnepét megölni most is kedves kötelességünk* nek ismerjük. Alkalmat szolgáltat ugyanis e nap nekünk arra. hogy hálásan megemlékezzünk a régi kegyes alapítókról, őszinte elismerésünket fejezzük ki a mostani vezetők, pártfogók és jóltevők iránt, s a jövőre nézve nekünk, kik az intézetnek áldásaiban részesülünk, szentfogadást tennünk arra, hogy szívunk tartozó‘háláját a kötelességnek hű teljesítése által igyekezendiink leróvni. A ki iskolát alapít és annak fenntartásához járul, az az egyháznak, a hazának és az egész emberiségnek tesz szolgálatot. A ki, akár bőségéből, akár a nélkülözésekkel megtakarított fillérekből segíti elő népének felvilágosodását, az maradandó érdemeket szerez; mert az egyházat vallásos, erkölcsös fiákkal, a hazát bcesületes, munkás polgárokkal, a társadalmat müveit, tudományos főkkel gazdagítja. A ki áldozataival a közoktatás áldásaiban azokat is igyekszik részesíteni, a kik vagyoni állapotaik miatt azoktól el vannak zárva, az méltó az utódoknak, az egyháznak, az egész nemzetnek hálájára, S inie, mindezt összpontosítva látom a pozsonyi evang.^ főiskolában; mert bár merre tekintsek is e hazában, kutassak bár a múltban'vagy a jelenben, — a világi vagy «az egyházi téren működők között, mindenütt azt látom, hogy hazánk és egyházunk jeleseinek tekintélyes része ezen főiskolában nyerte ama világosságot, a inelylyel ő tovább s másoknak is világított, itt nyerte amaz alapot, a melyen a haza és egyház javát építette, itt nyerte azon vallásos gondolkodást és érzést, a melylyel saját és felebarátai lelkét boldogította. A munka nagy és nehéz volt, mert azon boldog emlékezetű ala-~~ pítók nemcsak adtak és áldoztak, banem adományaik- és áldozataikért még tűrtek és szenvedtek is» — Avagy említsem-e a protestantis- musnak ama szomorú korát, a midőn az iskolákat, mint a világosságnak forrásait megnyitni, — midőn a szabad, az* igazi keresztyén szellemben Írott könyveket kiadni, vagy olvasni, s a Krisztus tiszta evangéliumának hirdetésére szolgáló templomokat építeni tiltva volt? — vagy, ha ezek még kedvezőbb körülmények között építettek, későbben, az elnyomatás alatt bezárattak, vagy el is vétettek, s híveik vagy az* idegen vallás felvételére, vagy családi tűzhelyük s hazájok el-' hagyására, vagy épen fogság- és gályarabságra kényszerűitek?! — Nehéz idők, nehéz próbák voltak ezek, a melyek között a köznép is, de különösen a pártfogók, az elöljárók, a Sionnak választott őrei méltán mondhatták (Efez. 6, 12—13.): „Nincsen nékünk tusakodásunk a vér és a test ellen, hanem a birodalmak elfen, a hatalmasságok ellen,
