Gondolat, 1881-1882 (7. évfolyam, 1-10. szám)
1881-12-01 / 3. (4.) szám
— 44 — állapotára nézve egy elmélet állíttassák fel. Ez vezette Plátót a prae- existentia tanára, közelebbi megalapítására ennek pedig utalta az emberi megismerés titokzatos volta. A Menonban, különösen pedig a Phae- donban s tekintettel arra, hogy az emberi lélek oly sok fogalom szerzésére képes, azt iparkodik kimutatni, hogy a léleknek már a testbe“ — lépés előtt kellett magát az ismerésben gyakorolnia, minden mostani meg- v ismerés tehát visszaemlékezés egy korábbi létre. Cicero e tannal egyetért, s nem mulasztja el azt is, miként Plató is tévé, érvül felhasználni a halhatatlanság mellett: a mi az előtt, öröktől fogva volt, az e rövid élet után sem szünhetik meg lenni, így hát a lélek, mely midőn most megismer, csak egy korábbi létre gondol vissza, mely végtelen, ezen végtelenségnél fogva a test halála után is örökre megmarad, halhatatlan. A praeexistentia elmélete, mint ilyen, ugyan Aristoteles által nem lett elfogadva, — s a neoplatonikusokon kivül — az ókori bölcsészeiben csak egyes eklektikusok ragaszkodtak hozzá; a középkorban pedig Aristoteles tekintélye folytán, bár nem teljesen is, meglehetősen háttérbe szorult a traducianusok és creatinisták elméleteivel szemben. Az újabb korban Des Cartes és Leibnitz apriorismusában feléledt ismét, s bár az alak és a megalapítás velünk született eszmék) egészen más, lehetetlen félreismerni a két tan közti összefüggést. Ezt kitünteti azon körülmény is, hogy pl. La- mettrie, az aprioristikus irány ellenese, midőn az ellen polemizál, már Arnobius egyházi atyára hivatkozik, ki „contra gentes“ czimü müvében (polemikus apologetika nagyrészben a neoplatonismus ellen) e tant czá- folja és megczáfolja. A példa, melyet Arnobius felhoz, hogy t. i. egy -- születésétől fogva 20- 30-évig sötétben elzárt s táplált ember — emlékezni, gondolkozni éppenséggel nem bir, csakugyan tarthatatlanná' teszi a különben sem bebizonyítható praeexistentiát; s a bölcsészet mai álláspontján úgy a velünk született eszmék, mint az előleges létezés tana, lévén minden ismeret számára kútforrásúl a tapasztalat elfogadva, bizonyító beesőket elvesztették. c) A stoikusok elmélete értelmében minden visszavihető anyagra és erőre; a mindent átható erő az isten, a mely vagy tűz vagy levegő; az emberi lélek pedig ennek alkatrésze. Cicero azt is felhasználhatónak találja e kérdésre nézve, s harmadik érvében abból kiindúlva, hogy az ember lelke isteni, v. i. ugyanazon állományú, a melylyel isten is bir, arra jut, hogy a lélek, mint ilyen, sohasem veszhet el, v. i. örökké való. E materialistikus elmélet nem kis mérvben elütő a plátói idealistikus világ, nézlettől; az ideák egyedüli létével, illetőleg állományszerü önállósításával szemben sajátságos társnak tűnik fel a tan, hogy isten és a lélek csak földi elemek, de Cicero egyaránt bizonyítóknak találta, s mindkettőt felvette. E tan, ha uurva physikai megalapítása kedvezőtlen
