Gondolat, 1881-1882 (7. évfolyam, 1-10. szám)
1881-11-01 / 3. szám
36 — törni, mert tüzesebb a minket környező légnél, mit onnan tudunk, hogy testünket, mely a földi nemből van összetéve, melegiti. Ezen kivül röptét az is könyiti, hogy nincs nálánál sebesebb valami a világon. A könnyűség, a tüzesség és sebesség segélyével áthatol a fellegeken, záporokon, mig a magáéval egynemű állományra talál s futását beállítja a csillagoknál, melyek nem egyebek, mint egy finom lélek, s mérsékelt napsugárból összealkotott tüzek. Mikor hát egy ilyen önmagáéhoz hasonló könnyűség és melegség mellé ér, mintegy egyensúlyt nyerve, megállapodik, s itt nem lévén semmi másra szüksége, ugyanazon dolgok által táplaltatik és fenntartatik a melyek által a csillagok tápláltatnak. Ott fenn teljes boldogság vár ránk. Elválva a testtől megszaba- dúlunk az ösztönöktől, vágyaktól; a mi most oly nagyon kivánság tárgya, hogy nézzünk, szemléljünk tárgyakat, azt sokkal szabadabban fogjuk tehetni, s odaadóbban, részint a szellembe oltott vágy, részint a szép égi vidékek által okozott inger folytán. S e látványt legnagyobb mérvben élvezendik, kik elméjöket szemlélkezésben e földön is élesitik. S ha most is nagyra vannak vele, kik a Pontust, Oceanust látták, mekkora látvány lesz az, mikor az egész föld, annak alakja, fekvése, változatos vidékei láthatók lesznek. Mert ám a léleknek nincs szüksége szemre, e földön is nem szemmel látunk, az csak ablak melyből utak vannak a lélekhez, mint azt orvosok is bizonyítják. Hogy a lélek lát, bizonyítja azon körülmény, hogyha a lélek mással elfoglalt, a szem maga mit sem vesz észre. Mennyivel jobban fog hát majd akkor láthatni, midőn szabad lesz, s szemléletének mi sem lesz gát. A jövő állapot rajzát evv* 1 befejezi, s aztán egy" kis kitérésben az epikureusokat gúnyolván, visszautasítja azon ellenvetést, mely egymaga az eddigi rajzot letörölni képes lenne: hogy a lélek test nélkül nem is képzelhető. Ha ez ellenvetést Cicero nem is czáfolhatja, de elüti igen elmésen, kérdvén, vájjon az illetők, kik ez ellenvetést teszik fel tudják-e fogni, milyen, hogy s hol lehet az a lélek a testben is. Pedig ez ám a nagy feladat, s ez értelme van Apolló mondásának: ut se quisque no- scat. A testre ugyanis e mondat nem vonatkozhatik, mert mi nem testek vagyunk s én valamit szólva, nem testednek mondom. Ez csak azt jelentheti, hogy ismerd meg lelkedet. Mert a léleknek mintegy edénye, menedéke a test, s te azt teszed mit a lélek művel. Ezt a lelket megismerni isteni dolog; máskülönben valamely nagyobb elme ama mondását nem tulajdonították volna istennek. Ez ismeret bizonyára fölülmúlja tudásunkat; nagyszerű feladat hát a lelket a tesben megismerni, egyelőre ezt törekedjünk megfejteni, s ha megfejtettük akkor igen is joggal, de csak akkor, intézhetjük a fennemlitett kérdést.
