Gondolat, 1881-1882 (7. évfolyam, 1-10. szám)

1881-11-01 / 3. szám

vallás is. Ezekből tehát Krisztus személyére nézve az következik : hogy ö már a teremtés előtt Isten mellett létezett, mint az ő emberi képmása — eikon theu — és az emberiségnek előképű ősképe; mint ilyen egyszersmind Istennek fia is.

A mi már most közelebb ezen Pál-félo Krisztusnak létezési formáját és lényegét illeti, úgy bír ugyan emberi alakkal — s o m a val, — de nem annak földi substantiával — s a r x xal. — Az ő teste szellemi, égi — pneuraatikon, epuranion. — Pál ugyan is határozottan megkülömböztet szellemi vagy égi és földi testeket (I. Kor. 15, 40). Lényege szerint pedig úgy külömbözik meg a természetes és közönséges embertől, hogy míg Adám és vele együtt utódai is csupán csak psycho z o 8 a, tehát közönséges élő lélekkel bírnak, melyben csak képesség van a valódi szellemi léteire, pneumára, de magában vévo még nem az ; addig Krisztus eis pneuma zoopoiun, tehát isteni éltető szellemmel lett teremtve (I. Kor. 15, 45.)

Ezen Krisztus Isten örök üdvhatározata folytán az idők teljeségében az emberiség iránti szeretetéből annak megváltására jött a földre, a hol is Abraham magvából származott húst vett fel és a törvénynek is alávetette magát. Gál. 4, 4. Ezen fölvétel és alávetés azért volt szükséges, mivel, hogyha a s a r x, az abban gyökerező bűn és az azt tudatra emelő törvény hatalmát megakarta törni, személyesen kellett azokkal küzdeni.

A természetes vagy érzéki ember arra nem volt képes, minthogy épen a s a r x képezte az ő élethatalmát, melynél fogva a törvénynek, mint az isteni akarat kinyilatkoztatásának sem tehetett eleget. A törvény tehát csak arra szolgált, hogy a megátalkodottságot és bűnt az embernek tudatára hozza és büntetését, a halált, mint a bűnnek zsold- ját mintegy igazolja. Jézus már földi életében győzedelmeskedett lényegénél a pneuma zoopoiunnál fogva a s a r x fölött, mivel bűnt nem követett el és Isten iránt tanúsított gyermeki engedelmességével a törvénynek, mint Isten akaratának is eleget tett. Abból következik, hogy a halált, mely csak a s a r x és az abban gyökerező bűn uralmának a következménye, nem kellett volna szonvednie. De mégis önként vetette magát alá a halálnak, hogy egyrészt Isten igaszságosságának a s a r x x a 1 szemben eleget tegyen és mintegy bűunélküli áldozatot hozzon, de másrészt a törvénynek az átkát is megsemmisítse. A halál ugyan is, melyet a törvény mint Isten akaratának kinyilatkoztatása a bűnösre kiszab, tulajdonképen csak a s a r x r a, mint Isten cllonesro és a pneuma ellentétére vonatkozik és csak a mennyiben az az érzéki bűnös emberben az életerőt és életelvet képezi, tekintendő az az egész ember megsemmisítésének. A bűnös az által, hogy a halált mint bűnei-