Gondolat, 1881-1882 (7. évfolyam, 1-10. szám)
1881-09-01 / 1-2. szám
— 2 — utján bizonyságot akarunk tenni nálatok arról, hogy ama figyelmet, melyet részetekről eddig tapasztaltunk, megérdemelni legalább iparkodunk. A szeretet, a hivatás és tudomány iránti szeretet vált tevékennyé közöttünk akkor, midőn önképzőkörünk ügyét intézetünk komolyabb törekvésű növendékei az idén is felkarolták. Mert „az emberi tehetség parányi lámpa, mely egyszerre csak keskeny kört tölthet meg fényével,“ s mert „minden a mi szerfelett sok részre osztatik, önkicsinységében vesz el, — igy a szeretet“ : önképzésünk számára oly határokat vontunk, melyek már a theologus név s hivatásunk által megjelezvék. Éhez képest a jelen lapok, mint szerény mutatványai eme munkálkodásnak, a theologiai és philosophiai tudományok egyes ágaiból, esetleg a vallásos költészet teréről fognak dolgozatkákat közölni. Az eredetiség negédeséről lemondva főczélunk a tudományos irodalom legjelesb műveinek tanulmányozása alapján látkörünket tágítani, ismereteinket gyarapítani, szóval a menyire lehet, megszerezni azt, amit az iskola nem adhat: hogy önmagunk mívelése és önképzése által az Isten országát és egyházunkat önmagunkban építsük. E közös czél elérésére a baráti, collegialis szeretet köteléke alatt csatlakoztunk, mely szebb s kívánatosabb sehol sem lehet, mint azok között, kik Jézus vallásának hirdetői akarnak lenni. Ez érzelem lesz alapja ama versenynek, melynek keltése körünk és lapunk egyik czélja, a tudományos foglalkozásnak erős rugója, melyben a jó példa követésre ingerel, melynek tüzében szikrát fog az alvó, az erőtlen erőt merit s az erő sokszorozza magát; mely nem fáraszt, sőt kölcsönös szellemi élvezetté lesz s egy érdekes harmóniává alakul. Miután ekként jeleztem azon elvet, mely e vállalatban bennünket vezérel, fogadjátok végül hálás köszönetünket azon drága figyelemért, mellyel iparkodásunkat eddigelé kisértétek, s mely az ifjúi törekvést annyira jutalmazza, annyira serkenti, annyira termékenyíti. Engedjétek remélnünk, hogy további mutatványainkat is azon érzelemmel fogadjátok, mellyel azokat felétek küldjük. A minden kegyelemnek Istene pedig támogasson bennünket karjával, s adja munkánkra áldását, mely nélkül minden igyekezet hiábavaló. I. Sám. tartalma. * Pukánszky Bélától. Dávid korának nagyszerű eseményei korán adtak indítást egyes kísérletekre a történetírás terén, oly kísérletekre nevezetesen, melyeknek célja volt, hogy a legnevezetesebb eseményeket legalább alapvonása-
