Gondolat, 1881-1882 (7. évfolyam, 1-10. szám)

1881-09-01 / 1-2. szám

ikban megörökítsék. A zsidó királyi udvarban, kelet hatalmasabb birodalmainak példájára, meg volt az udvari történetiró hivatala, melynek feladata volt: közvetlen adatok és értesülés alapján megírni a kor, kivált pedig az uralkodóház történetét, napló és krónika szerű előadásban megörökíteni a nevezetesebb eseményeket.

A leghatározottabb jellemvonást, mely e korszak történelmi műveit a korábbiaktól (Pentateuch) elkülöníti, a nyelvezetben találjuk, jóllehet mind a két fajta munkákban a legkülönfélébb Íróktól találunk felvéve egyes darabokat. A királyok korát tárgyazó müvekben sok oly szóval, fordulattal, kedvencz kifejezéssel találkozunk, melyek az Őstörténetben még fel nem lelhetők; viszont ez újonnan forgalomba hozott szavak és kifejezések kiszorítják az Őstörténetben használatos szavakat és fordulatokat. így használtaik pl. Tyj fejedelem a korábbi k'«j helyett; érvényes szokás jelentésben; 'jtK kinyilatkoztatni I. 8ám. IX, 15. XX, 2. XXII, 8. Egészen uj szavak pl.

valami; *m: csapat I. Sam. XXX, 8. 15. 23. II Sam. III, 22. IV, 2; rnrnn hallgatni I. Kir. XXII, 3. II Kir. 11, 3. 5. VII, 9. nniv mrr*

I Sam. 1, 3. 11. IV, 4. XV, 2. XVII, 45. II Sam. V, 10. VI, 2. 18. VII, 7. 26 stb. használatos, míg a Pentateuchusban, Josua s a birák könyvében nem fordul elő. — A legsajátosabb tünemény azonban, hogy a királyok történetének irói felvesznek a mindennapi élet nyelvéből olyan szavakat, melyeket az Őstörténet irói alig mertek volna irodnlmilag használni; igy pl. SjrSt I Sam. I, 16. II, 12. X, 27. XXV, 17. 25. XXX, 22. II Sam. XVI, 7. XX, 1 stb.; ez eskü formát dvtSk 'S nDJT ro etc., mely pogányoknak is néha szájába adatik, a midőn is az ige többesben áll I Sam III, 17. XIV, 44. XX, 13. XXV, 12. II Sam. III,

9. 35. XIX, 14; a közélet hasonló eskü formulája, de a mely csak héberek közt használatos "pe: 'm m.T 'n I Sam. XX, 3. XXV, 26. 11 Sam. XI, 11. XV, 21 etc. Ide tartozik a közmondás a döglött kutyáról

II Sam. III, 8. IX, 8. XVI. 9.1 Sam. XXIV, 25. Továbbá Tpa pners mingens in parietem (designas parvulum per contemptum, alii minus apto de c a n e intelligunt Schroeder.) I Sam. XXV, 22. 34. Biíjn Tivy manci- pium et liber — ad unum omnes qui ad famíliám pertinent I Kir. XIV,

10, XXI, 21. II Kir. IX, 8. XIV, 26.

E figyelemre méltó tények azon jogosult feltevésre vezetnek bennünket, hogy midőn a történetírás a királyok korát megörökíteni kezdé, az őskor története már Írott, teljesen bevégzett müvekben volt az utókornak átadva. Maguk az őstörténet könyvei pedig tekintve foritiatö- kélyüket, azt mutatják, hogy maguk is hosszabb irodalmi fejlődés gyümölcseiként tekintendők, mert primitiv állapotában irodalom ily műveket sohasem hozott létre. A mint a bemeri eposokat rlmpsodok és rhapsol*