Sántha Károly: Buzgóság könyve. 2. kiadás. Budapest 1912.
6. Estvéli imák
Edvéli imák 81 A te kegyes jóságodból ez estét is békességben megérhettem, én Istenem. Immár reám borul az éj, de énnekem nem félelmes annak árnya, mert szemeid, az én őrző csillagaim, virrasz- tanak énfölöttem. A sötétség sem fedez el engemet, mert a sötétség Teelőtted nem sötétség; az éjszaka naponként fénylik s a sötétség Teelőtted olyan, mint a világosság. Atyám, örök világosság, napod támad s leáldozik, de szent Igéd fényessége le nem nyugvó napként ragyog. Óh jártam-e e napon is te szent Igéd világánál? Nem vettem-e le Terólad s törvényedről szemeimet? Még nappal is sötétségben jár az, én Uram Istenem, s lépten-nyomon megütközik, ki nem vigyáz törvényedre; míg az, ki Istenével s Jézusával jár az úton, nem botlik meg, sőt életnek világa lesz annak az Úr. Boldogságra, üdvösségre vezet, Atyám, a te Igéd. Most is, hogy az éj Buzgóság könyve. 6
