Sántha Károly: Buzgóság könyve. 2. kiadás. Budapest 1912.

7. Ünnepi imák

Ünnepi imák

161

íme, talált édes békességet a nyugtató sír vánkosán. Nem sérti már fejét tövis, nem tépi már szívét bánat a hálátlan világ miatt; lecsendesült nagy fájdalma — óh, mindent meggyógyít a sír.

Óh, ha én is élet harczát nemesen megharczolhatom, szent hitemet megtarthatom, hűségemet Isten iránt mind a sírig megmutatom s a legnagyobb próba közt is meg nem rendül én bizalmam, melyet Atyám, Benned vetek: óh mily édes, mily nyugtató lesz nékem a sírnak álma!

Nem egyedül pihensz, Uram, ama csendes temetőben, hű szeretet forró könnyel áztatja meg koporsódat, ott virraszt az emlékezet, szelíd mécsét lobogtatja a halálnak éjjelében. Ott áll sírod ajtajánál s égre mutat, a reménység, föltámadás reménysége.

Kérlek Atyám, buzgón kérlek, valósítsd meg reményemet, mellyel elhunyt kedveseim sírhalmai felett állok! Köny- nyeimben, amelyekkel a sírokat öntözBuzgóság könyve.

11