Sántha Károly: Buzgóság könyve. 2. kiadás. Budapest 1912.
7. Ünnepi imák
162 Ünnepi imák getem, ragyogjon ott ez a remény, viszontlátás szent reménye! Kérlek Atyám, buzgón kérlek, add énnekem erőtlennek jóra késztő Szent- lelkedet, hogy lehessen én életem szent Fiadnak szép élete, teremve hit gyümölcseit, teljesteli szeretettel, hogy ha majdan porsátorom összeomol a halálban, síromra is odaüljön a virrasztó emlékezet. Hacsak egy könnycsepp hull is ott, fölmelegíti síromat; hacsak egy sóhaj száll is ott s egyetlenegy áldó ima: édes lesz ott a pihenés, mert megérzem a szeretet titkos, forró, szent erejét s rövid álmom elsuhanván, szebb életnek reggelére ébredek föl, én Istenem, a te dicső hajlékidban, hogy végnélkül imádjalak! Ámen. Elnyugodtál! Harczod véget éré, Áldott munkád díja: nyugalom. Pihenj békén, óh hitünk Vezére, Lent a sírban nincsen fájdalom!
