Schulek Tibor – Sulyok Imre: Régi magyar istenes énekek (Győr, 1945)

Elöljáró beszéd

IV ELÖLJÁRÓ BESZÉD nem volt belső kapcsolat és mind az evangélikus, mind a református egyház vétkes öncsonkítással túladott az „avult" hagyatékon. Elsőnek „az Augustana Confessiót tartó Evangyelikusoknak a Dunán Tul lévő superintendentziája" által készíttetett és bocsáttatott ki „alkalmatos igazításokkal és némely régi énekek helyett újakkal jobbítva" új énekeskönyv 1805-ben. Ezt azonban a „tökéletesebbedésre törekvő jó lélek" nem találta eléggé korszerűnek, azért a nagy-győri Augustana Confessiót tartó evangelika gyülekezet Kiss János szerkesztésében 1811-ben „Keresztény Üj Énekeskönyv" című kiadványában teljes diadalra viszi a felvilágosodás szellemét. (Ez a könyv még az első világháború után is használatban volt nem egy gyülekezetnél. Itt-ott még most is használják). Sokat a reformátusok sem késtek e kétes értékű versenyben, „midőn mindenik felekezet egy szent tűztől elragadtatva kezdett köz- vagy magános-áhitatosságra szánt könyveinek jobbításához s gyarapításához." A Helvétziai Vallástételt követő négy szuperintendentzia Pestre gyűlt követei már 1806-ban összeállították az új könyvet, megjelenése azonban Ferenc császár és király óhajtott privilégiumának késése miatt 1812-ig elhúzódott. Ez az énekeskönyv a 16. századi anyagból 21, a 17. és 18. századból 51 éneket hagyott meg, azt is „több vagy kevesebb változtatásokkal és igazításokkal", — de 177 új éneket vett fel. Az örökség teljes felszámolását végülis a Balthazár Dezső püspök szerkesztésében 1921-ben megjelent