Schulek Tibor – Sulyok Imre: Régi magyar istenes énekek (Győr, 1945)

Elöljáró beszéd

ELÖLJÁRÓ BESZED V jelenlegi református énekeskönyv hozta. Még húsz ének sem maradt meg az 1806 előtti anyagból, az is részben erős átdolgozásban. A racionalizmus sivár szellemével az 1911-ben megjelent s az evangélikusoknál mai napig országszerte használatban lévő u. n. dunántúli énekesköny szakított. Sajnos szerkesztői éppen a régi magyar anyag és annak patinás szépsége iránt mutattak vajmi kevés megértést, így a közölt néhány 16. és 17. századi magyar ének a a felismerhetetlenségig „megszépíttetett." Azt, hogy miképpen kell énekeskönyvet hittel, szívvel, teológiai, történeti és zenei érzékkel összeállítani, a Jugoszláviába szakadt maroknyi református egyház 1939-ben megjelent énekese mutatta meg. A magyar dallamok közlésénél azonban nem volt tekintettel a különböző változatokból eredő nehézségekre. ^ £ ^ A mai magyar nemzedék jelentős rétege erős vonzódást érez az elherdált örökség iránt, és pedig mind teológiai, mind zenei, mind nyelvi okokból. A régi egyházi énekköltészet tömör írásszerűsége komoly lelki táplálék a kemény eledelre vágyó hívőnek, a dór, ión, fríg stb. dallamokban pedig a pentatonikus népdalunkon iskolázott fül talál különös áhítatos gyönyörűséget. Jelen énekgyűjtemény célja, feltárni sokak számára azt, amit eltakart előttünk másfél század szellemi iszapja. — Előmunkálat kíván lenni az evangélikus és