Vietórisz József (ford.): Cithara sanctorum. Régi és új egyházi énekek. (Budapest, 1935)

Első rész - VI. Böjtiek, Krisztus Urunk szenvedéséről és haláláról

lOÍ) testet karjaira vette, Ügy sírt felette. 11. Drága balzsammal azután megkenték, Nagy alázattal vászonba göngyölték; Bús zokogással bizony megkönnyezték, Sírba helyezték. 12. Sirassuk meg őt mi is, keresztyének, Ajándékáért ingyen kegyelmének, Hogy megszenvedte minden bűneinket S megváltott minket. Saját dallam. (107.) 179. Halld meg, hű keresztyén, Méltán keseregvén, Krisztus Urunk gyászos végét; Mint adta halálra Saját tanítványa, Hogy és mint szenvedett Sok fájdalmas sebet, Halld meg csodás békességét. 2. Szomorú végnapját Mindnyájan siratják, Kik gyötrelmét végigélik ; Jerémiás régen Megírta könyvében: Sorsa szenvedés lesz, Hogy az ödvösséghez Vigyen minden poklon végig. 3. Keserves pillanat: Jézus a kín alatt Meghal, önként kiszenvedve ; így akarta Atyja, Hogy egét ott hagyva Kínos halált lásson S mindenkit megváltson, Akik hinni fognak benne. 4. Bánatos az óra, Mikor Jézus szóla, Míg kiverte a verejték: Istenem, te tudod, Hogy egy Fiad vagyok, Istenem, Istenem, Mért hagytál el engem? És Atyjának adta lelkét. 5. Gyászos volt az idő, Hogy az Üdvözítő Oldalába szúrt a dárda; Ég s föld megrendüljön, Nap ne tündököljön, Csillagok, sírjatok, Sziklák, hasadjatok, Gyász boruljon a világra! 6. Fájt az anyja szíve, Mikor kifeszítve Látta függni a kereszten; Ott állt búslakodva S hangosan zokogva: Én édes gyermekem, Miért nem lehet nekem Veled együtt kiszenvednem! 7. Nézd, ember, végtére, Mint foly Krisztus vére: Méltó légy e kegyelemre ; Teérted tűr sokat, Szenved nagy kínokat, Kereszten ér véget, Hogy lemossa vétked S hozzá juthass fel a mennybe. f 8. Ártatlan Jézusom, Szűz Fia, Krisztusom, Egyetlenegy Uram nékem: A te szent sebedért, Kínos keresztedért Légy, ó te hatalmas, Hozzám is irgalmas, Bocsássad meg minden vétkem! Saját dallam. (108.) 180. E szomorú napot Gondold meg, halandó: A világ gyönyöre Mind hamar múlandó; Gondolj Urad fájdalmára, Mert éretted lett halála, Lelkednek javára. 2. Vért izzad a kertben, Megnyugovást nem lel, Tele van a lelke Halálfélelemmel, S bár Ura a földnek s égnek, Kész viselni mindent érted, Ó te bűnös féreg! 3. Nézd a gonosz Júdást, Mint lesz árulója, Hogy viszi a népet Rá a Megváltóra!