H. Hubert Gabriella: A régi magyar gyülekezeti ének (Budapest, 2004)
III. Az 1700-ig megjelent magyar nyelvű gyülekezeti énekeskönyvek története
keskőnyv"-nek nevezi. Pavercsik Ilona utóbb tanulmányban is tárgyalja a kérA • »275 dest. Mielőtt Pavercsik legfontosabb érveit röviden sorra vennénk, kiindulópontként előre kell bocsátani: a. A 16-17. századi evangélikus és református énekeskönyv-történet, a 18-19. századival összehasonlítva, kezelhető (egy) egységes korszakként is: egyház által hivatalosan jóváhagyott és kötelezővé tett énekeskönyv nem jött létre egyik felekezetnél sem. 27 6 Többek között ezért is fordulhatott elő, hogy az egyik felekezetre jellemzőnek tartott jegyek a másik felekezetre jellemző szerkesztményben megjelenhettek. Szinte valamennyi gyűjteményt használhatta a másik felekezet is, azzal a megszorítással, hogy a helyi igényekre alkalmazta az egy-egy énekeskönyvben található énekkészletet. Ráadásul a 16-17. században - lásd Pavercsik Ilona hivatkozását Csomasz Tóth Kálmánra" - minden gyülekezet azt a kiadást használta, amelyik éppen megvolt nála. Ha ezt a szempontot kiemeljük, akkor a 16-17. századi összes énekeskönyvet protestánsnak minősíthetjük. Legtöbb esetben kimutatható azonban, hogy az énekeskönyvek szerkesztői milyen felekezetű befogadókat szem előtt tartva szerkesztették és adták ki az adott gyűjteményt. b. A 16-17. századi énekeskönyvtörténet alkorszakokra osztható aszerint, hogy egy-egy időszakban milyen jegyek váltak uralkodóvá az énekeskönyvek97g ben." Egy-egy énekeskönyvet tehát nem különállóan, nem is csak az őt megelőző vagy követő énekeskönyvekkel összehasonlítva kell megvizsgálnunk, hanem a fejlődési folyamatban elfoglalt helyüket kell figyelembe vennünk. Pavercsik Ilona tanulmányában felvázol néhány szempontot, amely alapján eldönthetőnek tartja, hogy egy-egy énekeskönyv melyik felekezethez tartozik - az alábbi ellenvetések a Pavercsikétól eltérő nézőpontra hívják fel a figyelmet. 1. „Az énekeskönyv megfelelő számban közli-e a nagy reformátor énekeit" (97). A Luther-énekek áttekintése után Pavercsik arra a megállapításra jut, hogy egyrészt nincs lényeges különbség az evangélikus és református énekeskönyvek között a Luther-énekek közlése tekintetében, másrészt a magyar evangélikusok vi27 5 PAVERCSIK Ilona, 2001, 105. Néhány helyesbítés a cikkben foglaltakhoz, pl. a 3. jegyzethez: A gyülekezeti énekek hálója a teljes vagy csaknem teljes kiadványokat tartalmazza, ezért nem szerepel benne RMNy 1228. Ali. jegyzethez: Gálszécsi fordításairól a legújabb öszszefoglalás Ecsedi Zsuzsanna és H. Hubert Gabriella cikkeiben olvasható (Magyar Egyházzene, 1999/2000A, 283-319). A 31. jegyzethez: Luther a kritikai kiadás szerint 45 éneket írt (LUTHER, Martin, 1985), 1. még a szakirodalmi összefoglalást az utolsó fejezetben. 27 6 Az unitáriusoknál mutatható ki az énekeskönyv-kiadások feletti legnagyobb ellenőrzés. 27 7CSOMASZ TÓTH Kálmán, 1950, 160: PAVERCSIK Ilona, 2001, 112. 27 8 Erről részletesebben I. a III. 4. 3. fejezetben. 187
