H. Hubert Gabriella: A régi magyar gyülekezeti ének (Budapest, 2004)

III. Az 1700-ig megjelent magyar nyelvű gyülekezeti énekeskönyvek története

Molnár-féle teljes Zsoltárkönyvet, a graduált helyettesítő himnuszokat (s még néhány szertartási éneket) és az Újfalvi-féle temetési énekeskönyvet. 2. A református és evangélikus énekeskönyvek énekkészletének bő válogatását adja. Bár a gyülekezeti énekeskönyv szerkezete, s énekeinek nagy része az 1602-es debreceni, Újfalvi-féle rendet követi, ugyanakkor számos, csak az evangélikus hagyományban élő énekekkel gyarapítja a kötetet. Ezáltal jön létre a protestáns énekeskönyveknek az a típusa, amelyet egyaránt használtak az evangélikus és a református hívek, sőt, énekeskönyv-hiány esetén az unitáriusok is. A lőcsei 1635-ös gyűjtemény után az énekeskönyv-történetnek egy új korszaka indult meg: a protestáns énekeskönyv-kiadásé. Bártfán, Debrecenben, Kassán, Kolozsvárott, Lőcsén és Váradon helyi jellegzetességekkel színezett, de lényegében azonos szerkezetű és törzsanyagú gyűjtemények láttak napvilágot. Ezek a kiadások némileg módosították az 1635-ös szerkezetét. Mindegyikben az első helyen a graduált helyettesítő himnusz-rész helyezkedik el - az 1636-os Öreg Graduál (RMNy 1643) után már nem a 16. századi himnusz-szövegekkel, hanem az 1636-os Keserűi Dajka János által javított változatban -, második a gyülekezeti énekeskönyv, harmadik a temetési gyűjtemény, negyedikként pedig általában csatlakozik hozzá egy rövid imádság-gyűjtemény, illetve a Szenei Molnár-féle Zsoltárkönyv. A Siderius János-féle református káté nem volt ugyan a kiadvány része, de a református befogadók/vásárlók használatára a kiadók hozzáköttethették a kátét a protestáns énekeskönyvhöz. Az 1560-asból induló (RMNy 160), Újfalvi gyűjteményén (RMNy $86) és az 1635-ös lőcsein átvezető egységesülési folyamatnak alfejezete ez az 1636 utáni kiadvány-sorozat, amelyet valószínűleg a váradi énekeskönyvek (RMNy 1981-től kezdődően) indítottak el. Az 1635-ös lőcsei gyűjtemény előzményeit és utóéletét táblázat (l/A. sz. függelék) szemlélteti. (A korábbi énekeskönyvek esetében vagy a szakirodalomban már találhatóak hasonló táblázatok, vagy pedig nem indokolt ilyen részletes kimutatás elkészítése. A 16-17. századi énekeskönyvek meghatározó kiindulópontja Huszár Gál 1560-as graduál-énekeskönyve, melynek utóéletéről szemléletes táb970 lázatot közöl Bottá István." Az 1566-os váradi gyűjteményről Schulek Tibor ad összehasonlító táblázatot, sőt a 16. századi gyülekezeti énekeskönyvek leszárma971 zását is megrajzolja." Az 1574-es Huszár Gál-féle graduál-énekeskönyv énekeinek 16. századi továbbélését a facsimile kiadás kísérő tanulmánya mutatja be." Az 1593-as bártfai énekeinek előéletéről, a perikópával való összefüggéséről Oláh 27

0 BOTTÁ István, 1991, 385-395. 27

1 SCHULEK Tibor, 1975, 23-31. 27

2 H. HUBERT Gabriella. 1986. 1023-1030. 185