H. Hubert Gabriella: A régi magyar gyülekezeti ének (Budapest, 2004)

III. Az 1700-ig megjelent magyar nyelvű gyülekezeti énekeskönyvek története

* Református énekeskönyv, az ún. debreceni énekeskönyv-típus elindítója (debreceni 1. kiad.). Kiadó: A debreceni gyülekezet vagy a nyomdász. Szerkesztő: Szegedi Gergely (1537-1566) református lelkipásztor és költő, aki 1564-1566 között eredetileg Eger és környéke számára állította össze a gyűjte­ményt. A címlap szerint a szerkesztő a korábbi debreceni nyomtatványokat javítot­ta és bővítette. Mint Szilády Áron megállapítja, az emendálás nem illik a kötetre, ugyanis „számos sajtóhiba mellett néhol a versek, sőt az értelem is csorbát szen­ved". ί Λ Az emendálás valószínűleg inkább arra vonatkozhat, hogy Szegedi egy olyan új szerkezetet hozott létre, amely több évszázadig továbbélő rendet alapo­zott meg. Az énekeskönyv csak Szegedi Gergely 1566-os halála után jelent meg, amiben közrejátszhatott az egy ideig szünetelő debreceni könyvnyomtatás is. 70 Szegedi szerkesztményét halála után, valószínűleg az eredeti egyik másolatából. Melius Juhász Péter felügyeletével adták ki. Varjas Béla szerint a szövegromlás „nem annyira a szedők, mint inkább a másolók rovására írandó." 7 1 Felépítés: A. Címlap, amelyen a nagy Ζ betűket fordítva szedték. A fenti cím először jelent meg énekeskönyvben. Az énekek protestáns közköltészeti jellegére utal, hogy a címlap szövege azt ajánlja, hogy a dicséreteket mind a templomban, mind a keresztyéneknek minden gyülekezetében énekeljék. A mottó Huszár Gál éne­keskönyvét (RMNy 160/1) követi. Előszó nincs. B. Énekek. C. )( l v-2 V: „TABLA1A EZ ENEKEKNEC" (tartalomjegyzék). Szerkezet: 1. zsoltárok - 2. ünnepi énekek (karácsonyi, nagypénteki, húsvéti, mennybemeneteli) - 3. úrvacsora-énekek - 4. prédikáció utániak - 5. szentegy­házbeliek (köztük káté, halotti) - 6. közönséges isteni dicséretek. A zsoltárok növekvő sorrendben követik egymást, mint már az 1560-asban is, kivéve a 42. zsoltárt (Mint kívánkozik a szarvas a kútfejekhez), amely a zsoltár­tömb legvégén helyezkedik el (talán nyomtatás közben felejtették ki a sorozatból). A szerkezetben először itt következnek a zsoltárok után az ünnepi énekek, ame­lyeknek helye később sem változott a debreceni énekeskönyvekben. Schulek Ti­bor teológiai jellemzése szerint Szegedi Gergely gyűjteménye „a mérsékelt helvét elveket követte, amikor egyrészt nem szakított az addig már gazdag, lutheri példá­6 9 SZILÁDY Áron, 1893, I. 7 0 Szegedi Gergely irodalomtörténeti értékelését 1. VARJAS Béla, 1982, 255-285. 7 1 VARJAS Béla. 1982, 277-278. 117

Next

/
Oldalképek
Tartalom