H. Hubert Gabriella: A régi magyar gyülekezeti ének (Budapest, 2004)
III. Az 1700-ig megjelent magyar nyelvű gyülekezeti énekeskönyvek története
Összefoglalóan: a közös, protestáns típust Újfalvi Imre kezdeményezte. Továbbfejlesztésében szerepe lehetett Szenei Molnár Albertnek (és talán Pécseli Király Imrének), valamint az eperjesi evangélikus értelmiségi körnek. Végső formáját Szenei Kertész Ábrahám váradi kiadványai terjesztették el, majd pedig az egyes nyomdákban helyi jellegzetességekkel színezett kiadások jöttek létre. A közös használatot a következő tényezők segítették elő: 44 1 - Közös szerkezeti jegyek: a kolligátumok (himnusz-rész; gyülekezeti énekeskönyv, élén a zsoltárokkal, a végén pedig a halotti énekekkel; imádságos könyv és Szenei Molnár Zsoltárkönyve) és ezen belül a gyülekezeti énekeskönyv szerkezete hasonló (1. RMNy 1981-nél közölt táblázatot); - Közös 16. századi énekkincs, valamint egyes 17. századi énekek kölcsönös átvétele; - Közös tartalmi jegyek: tematikai-műfaji csoportok azonossága. Még az evangélikusok és reformátusok közötti legfőbb hittani eltérés, az úrvacsora-tan sem lehet perdöntő. Ugyanis valamennyi 17. századi énekeskönyvbe a Valaki Krisztusnak vacsoráját veszed (RPHA 14 5 9) 44 2 kezdetű vers helvét változata került bele. Ez azonban nem akadályozta a közös használatot, mert, mint az 169l-es lőcsei énekeskönyvnél (RMK 1. 1410) már jeleztük, a kötet egyik használója háromszor áthúzta a neki problémát okozó 11. versszakot - „Nem eszed itt száddal a Krisztusnak testét, / Mert az mennyországba felvitetett innét, / de veszed testének és vérének jegyét" - s anélkül énekelte az éneket. 44 . Az 1697-es debreceni énekeskönyv (RMK 1. 1499) EK-beli példányában pedig az Úristennek szent Fia kezdetű versnél {RPHA 1445) az egyik közel egykorú tulajdonos, talán hittani okokból, áthúzta a következő szöveget: „ő szent Fiát Mária, mihelt szüle világra, térden állva ottan imáda." Református részről is tudunk példát hozni: a Jézus Krisztus, mi üdvösségünk (RPHA 671) kezdetű úrvacsora-ének 1574-től kezdődően szinte kizárólag evangélikus, illetve lőcsei kiadásokban maradt fenn. A nem éppen gördükötetében használta lényegében ugyanezt a fogalmat akkor, amikor az 1566-os váradi énekeskönyvet (RMNy 222) kellett felekezetileg meghatároznia. Az RMNy II. kötetében pedig az 1620 körüli lőcsei énekeskönyvnél {RMNy 1228) található meg ugyanaz a kifejezés, amely a III. kötetben az 1640-es bártfai énekeskönyvnél (RMNy 1816) olvasható: „evangélikus szerkesztésű protestáns egyházi és temetési énekeskönyv". Tehát az RMNy történetén belül sem előzménytelen a 'protestáns' elnevezés. 44 1 H. HUBERT Gabriella, 1996, 82-85. 44: : Az ének evangélikus és református változatának hittani eltéréseit elemzi BOTTÁ István, 1991, 402^105. 44 3 A vers előfordul Valaki Krisztusnak vacsoráját eszed kezdettel is (1. RPHA, I, XLIX). 277
