H. Hubert Gabriella: A régi magyar gyülekezeti ének (Budapest, 2004)
III. Az 1700-ig megjelent magyar nyelvű gyülekezeti énekeskönyvek története
lékeny versezet 44 4 dogmatikailag mindkét felekezet szempontjából értelmezhető. Erre mutat az is, hogy Újfalvi és az 164l-es debreceni énekeskönyv szerkesztője bevette gyűjteményébe. - Közös formai jegyek - pl. a váradi és egyes lőcsei címlapok hasonlósága; - Az egyháztörténeti helyzet (a lutheri minták hatására a reformátusok nem a genfi példát követték; az ellenreformáció, 4 4' a folytonos harcok vidékenként eltérő helyzetet teremtettek: így például több helyen előfordult, hogy a különböző felekezetek közösen használták a templomot) erősítette a közös protestáns alkalmazást; - Üzleti szempont (a Payr Sándornál és Csomasz Tóthnál is szereplő haszonkérdés). Mint láttuk, evangélikus nyomdában is nyomtattak evangélikus többlet nélküli énekeskönyvet (ilyen az 1647-es bártfai énekeskönyv). Ide tartozik a Siderius-káték kérdése. Az evangélikus és református nyomdák, mint erre a különböző példányok mutatnak, az énekgyűjteményeket a református kátéval és anélkül is forgalomba hozták. Joggal nevezi e korszak gyűjteményeit Papp Géza „félig-meddig hivatalos" énekeskönyveknek, 44 6 hiszen egyházkerületenként szabályozott énekeskönyv-használatról e korban még nem beszélhetünk. - A possessor-bejegyzések szerint nem volt akadálya annak, hogy egyes énekeskönyv-kiadások eljussanak a távolabbi vidékekre. Analóg példa: a 200 példá447 nyű Üreg Graduálbó\ a Mátyusföldön is kaptak példányt. - A hallásból megtanult, és szájhagyományozás útján terjedő énekek, tehát a szóbeliség a közös énekkincs átöröklését segítette elő. Újfalvi írja: „S-ha az ßokast nem néztük volna, az mint ide fel-is mondám, nemellyeket ezek kőzzül-is ki hagytunk s-helyeben masokat tettünk volna az mint egynehányban cselekedtünk-is, annyera akarnok hogy az kőzseg-is az gyakorlasbol, es ßokasbol, ha az bótüből. mint egyeb nemzetek kőzót, nem lehet, mindeniket ertene, es velünk eggyüt mondana. Néha m?g az Tanitok-is az uysagert nem értik mit mond az Chorus. Avagy csak Áment hogyhogy mondhat rea az Ecclesia?" A fentiek következtében, ha e 111. korszak énekeskönyveit részletesebben meg akarjuk különböztetni egymástól, akkor egy eddig nem tárgyalt szempontot kell 44 4 Szilády Áron megfogalmazása szerint „az úrvacsora szereztetésének majdnem szószerint beékelt történetének (17-28. sor) előadásával és a tartalom némely részeinek ismétlése által hosszadalmas, szétváladozó szerkesztmény formát mutat" (RMKT 16. század, 6, 381). 44 5 PAYR Sándor, 1936, 417: „Az elnyomatás és a gályarabság éveiben a két egyház hívei is mindjobban összesimultak a panaszos zsoltárokban, a bűnbánati és vigasztaló énekekben." A4 6RMDTII. 61. 44 7 HEREPEI János, 1971, 315. 278
