H. Hubert Gabriella: A régi magyar gyülekezeti ének (Budapest, 2004)

I. A 16-17. századi magyar nyelvű protestáns éneklésről tanúskodó források

válaszolnak a protestáns bírálatokra, vagy a kölcsönhatásról tanúskodnak (ilyenek például a 17. századi magyar nyelvű katolikus énekeskönyvek és előszavaik). A katolikusok egyes vidékeken, magyar nyelvű énekeskönyv hiányában, 10 0 egy ideig még protestáns énekeskönyvből is énekeltek. I. 9. 1700 utáni protestáns források a 16-17. századi éneklésről Különbözőképpen kell elbírálni az 1700 utáni források megbízhatóságát, és erős kritikával kell őket kezelni. Jó példa erre azl643-as marosvásárhelyi zsinatról szóló tudósítás, amely Bod Péter müveiben eltérő szöveggel jelent meg. 10 1 Az 1707-es evangélikus rózsahegyi zsinat cikkelyét viszont figyelembe kell venni, mert az a 17. századi állapotokat rögzítette, illetve annak megváltoztatását rendel­te el. Míg a korábbi 1610-es zsolnai és az 1614-es szepesváraljai evangélikus zsi­nat csak általános elveket fogalmazott meg az istentisztelettel kapcsolatban, addig a rózsahegyi részletesen foglalkozott az énekléssel. Eszerint az epistola. evangéli­um és imák éneklése helyett azok olvasását, a kórus latin nyelvű éneklése helyett pedig az anyanyelvű éneklést rendelte el; a „zenei túlzásokat" (versenyeket és motettákat) eltörlendőnek ítélte, helyette inkább a mindhárom nemzetiség (magyar, német, szlovák) nyomtatott énekeskönyveiben lévő énekeket ajánlotta. A zsinat részletesen meghatározta az oltár előtti szertartás énekes rendjét. Kiemelte, "Például egy királyi tanácsos 1543-as levele a magyar nyelven miséző székesfehérvári kanonokról (közli BUNYITAY Vince. IV, 1912, 266). 10 0RMDT U. 32. 46. 10 1 BOD Péter, 1766, 82: „Az 1643-dik Eszt-ben való Sinodusban az el-végeztetik. hogy a" Frantzia Nótákra Íratott 'Sóltárokat-is énekeljék hét köznap; de a' régi Énekekkel-is éljenek: ar­ra vigyázzanak az elöl éneklő Mesterek, hogy a' mit énekelnek meg-egyezzen a' Hitnek Ágaza­tival és a' jelen való alkalmatossággal"; BOD Péter, 1999, 52: „Soltárokról. Az franciai nótákra íratott soltárokat a Szent Korona béveszi, hogy az templomokban énekelhetik, de úgy, hogy a másikat is el ne hadják, hanem alternatim elegyesleg énekeljék, az innepnapokon pedig arra né­zendő énekekkel éljenek, hétköznap pedig az franciai soltárokat ritkán énekeljék." Az erdélyi református zsinati végzések kivonata szerint, Benkő József 1782-es másolatában: „A francziai nótákra írott Zsoltárokat, avagy csak hétköznap, lehet egyszer-másszor énekelni" (SZILÁGYI István. 1872. 474). A görgényi református egyházmegye jegyzőkönyvének 1643-as bejegyzése: „A Francziai Nótákra írattatott Soltarokat az Ekklesia be veszy ... de ugy hogy a másikot is el ne hadgyák, hanem alternatim [váltakozva] elegyesleg enekellyék"; „A Franciai Notakra írattatott Soltarokat az Ekklesia be veszy, a Templomokban enekelhetik" (SZT, III, 188). 34

Next

/
Oldalképek
Tartalom