H. Hubert Gabriella: A régi magyar gyülekezeti ének (Budapest, 2004)
III. Az 1700-ig megjelent magyar nyelvű gyülekezeti énekeskönyvek története
Ismeg: Dőg-halálnak idején igen illendő mondania: Mi Urunk Jesus Christusnak: Ismeg: Az meg-szomorodot szívnek vigasztalására mondhatni: Hiszünk mind egy Istenben: etc." F. U,·: „MUTATÓ TABLA". A tartalomjegyzék a latin énekeket is megadja. Szerkezet:' I. zsoltárok - 2. ünnepi énekek (a végén: invokációk) - 3. kátéénekek - 4. különfélék - 5. toldalék. Szerkezet·.' 1. halott felvétele előtti énekek - 2. halott kivitelekor mondandóak - 3. sír felettiek. Énekversek számai cr. 287 gyülekezeti ének, ebből 35 a 17. századi. Az l/A sz. függelék táblázata megerősíti azt az állítást, mely szerint az 1635ös lőcsei énekeskönyv egyesíti a protestáns hagyományokat. Az egyelőre ismeretlen lőcsei szerkesztő az 1602-es Ujfalvi-énekeskönyv (RMNy 886) csaknem valamennyi énekét közli. Mindössze 4 éneket hagy el belőle: egy úrvacsorait (RPHA 671) és 3 pünkösdit (RPHA 60, 697, 712). Elképzelhető, hogy ez utóbbiak azért maradtak ki, mert helyettük a csak evangélikus hagyományban továbbélők szerepelnek (RPHA 36, 44, 185). A szerkesztő 28 énekkel bővíti a debreceni anyagot. Ezek főképpen a korábbi evangélikus gyűjteményekben fordulnak elő. Elsősorban az ünnepi énekek (15 énekkel) és a zsoltárok (5) száma növekszik. A 17. századi pótlások esetében is az ünnepi énekek száma a legnagyobb. Míg tehát a református énekeskönyvek anyaga szinte hiánytalanul megtalálható a lőcsei kolligátumban, addig az evangélikusok bővebb anyagából csak válogatás. Eszerint a szerkesztő célja nem az volt, hogy az 1635-ig megjelenő evangélikus és református énekek „összkiadását" készítse el. Fontosabb volt számára, hogy a mindkét felekezet által használt törzsanyagot 26 6 egy evangélikus válogatással kiegészítse. Az énekeskönyv végén található 17. századi énekek előtt a következő szerkesztői megjegyzés olvasható: ,,APPEND[IX] MlVEL-HOGY EZ NE[HA]NY ISTENES Enekek későn érkeBtenek k[ez]űnkhőz, ide hátra kelleték helyheztetnűnk" (Fff 2 r). Ha megnézzük az itt található 18 éneket, azt látjuk, hogy közülük 10 itt jelent meg először nyomtatásban, illetve, hogy a tízből 8 ének előfordult az Eperjesi gr aduálban (S' 57) is. Elképzelhető, hogy nem az Eperjesi graduál használta fel forrásként az 1635-ös lőcsei énekeskönyvet, hanem fordítva történet az átvétel? Erre megint csak az énekek kritikai kiadása adhatja meg a választ. A függelék két éneke már az énekeskönyv korábbi részében is megtalálható, tehát ezeket az énekeket nem a törzsanyagot összeállító szerkesztő, hanem (mint az alcím 26 6 Elég itt csak arra utalnunk, hogy az 1593-as bártfai (RMNy 713) énekkészletének 60 %-a megtalálható az 1602-es debreceniben is (RMNy 886). 182
